Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - JÁNOSI CSABA-PÉTER ÉVA-JÁNOSI KINCSŐ: Székelyföldi fürdők

A fürdők ismertetésénél a korábbi és a jelenkori magyar irodalmi leírásokra, a mai román szakirodalomra valamint a terepen végzett megfigyelésekre támaszkodtunk. A kutatástörténet, a Székelyföldön fellelhető fürdők gyógyvizeinek hidrogeológiai és gyógyászati kérdéseivel foglalkoznak. A székelyföldi fürdők vizeinek a kutatása a 18. század második felében, 1763-ban veszi kezdetét, amikor MÁRIA TERÉZIA kiterjeszti az egész Magyarországra a vizek vizsgálatát. Elsőként Heinrich Johann CRANTZ (1777) bécsi kémikus Gesundbunnen der Oesterreichischen Monarchie című munkájáról kell megemlékeznünk. KlBÉDI MÁTYUS István, aki Bécsben balneológiából disszertált, az O- és Új Diaetetica (1792) V. kötetében több mint ötven erdélyi borvizet említ. Korszakalkotó szakkönyv, NYULAS Ferenc ( 1800) Erdély főorvosának, Az Erdély Országi Orvos Vizeknek Bontásáról Közönségesen című híres műve. A gyógyvízelemzés első nagy korszakának a végén jelenik meg KlTAIBEL Pál (1829) Hydrographia Hungáriáé munkája. KlTAIBEL, aki 150 magyarországi ásványvizet elemzett, felismerte a geológia, a kémia és a balneológia kapcsolatát. A 19. században föllendülés észlelehető, fokozatosan nő a szakemberek száma. Ezek között volt TÖRÖK József (1848), a debreceni református kollégium tanára, aki a MTA által meghirdetett pályázatra készítette el a A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei című művét. ORBÁN Balázs (1869) A Székelyföld leírása című könyvében leírja az általa felkeresett fürdőket. A 6 kötetes nagy műben ORBÁN Balázs részletesen ismerteti a székelyföldi fürdők fekvését, a fürdőzéssel kapcsolatos szokásokat, javallatokat és a források vegyi elemzését. A vizek elemzését PATAKI Sámuel (1820) Descriptio physico-chemica aquarum mineralium Magni Principatus Transylvanie című munkája alapján közli. HANKÓ Vilmos (1891) vegyész, aki számos erdélyi ásványvízforrás vizsgálatát végezte el, Kolozsváron jelenteti meg Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása című munkáját. Ugyancsak ő (HANKÓ 1896) a Kolozsvárott kiadott Székelyföld című könyvében részletesen ismerteti a 19. század végi virágzó székelyföldi fürdőket. PAPP S. és HANKÓ V. (1907) az általuk szerkesztett A Magyar Birodalom ásványvizei és fürdőhelyei című munkájukban szükségesnek tartják a források és fürdők „valamely rendszer szerinti csoportosítását". A Magyar Szent Korona Országai Balneológiai Egyesületének megbízásából elkészült könyvben több mint 158 forrást és fürdőhelyet ismertetnek. A két világháború között a székelyföldi fürdőkkel és ásványvízforrásokkal BÁNYAI János (1929, 1938, 1940) és ATANASIU Gh. (1927) foglalkozott részletesen. A II. világháború alatt Erdélyben és a Székelyföldön CSAJÁGHY G. (1943, 1950) és STRAUB J. (1950) végez ásványvízelemzéseket.