Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - JÁNOSI CSABA-PÉTER ÉVA-JÁNOSI KINCSŐ: Székelyföldi fürdők

A fürdők ismertetésénél a korábbi és a jelenkori magyar irodalmi leírások­ra, a mai román szakirodalomra valamint a terepen végzett megfigyelésekre támaszkodtunk. A kutatástörténet, a Székelyföldön fellelhető fürdők gyógyvizeinek hidro­geológiai és gyógyászati kérdéseivel foglalkoznak. A székelyföldi fürdők vizei­nek a kutatása a 18. század második felében, 1763-ban veszi kezdetét, amikor MÁRIA TERÉZIA kiterjeszti az egész Magyarországra a vizek vizsgálatát. Első­ként Heinrich Johann CRANTZ (1777) bécsi kémikus Gesundbunnen der Oes­terreichischen Monarchie című munkájáról kell megemlékeznünk. KlBÉDI MÁ­TYUS István, aki Bécsben balneológiából disszertált, az O- és Új Diaetetica (1792) V. kötetében több mint ötven erdélyi borvizet említ. Korszakalkotó szakkönyv, NYULAS Ferenc ( 1800) Erdély főorvosának, Az Erdély Országi Or­vos Vizeknek Bontásáról Közönségesen című híres műve. A gyógyvízelemzés el­ső nagy korszakának a végén jelenik meg KlTAIBEL Pál (1829) Hydrographia Hungáriáé munkája. KlTAIBEL, aki 150 magyarországi ásványvizet elemzett, felismerte a geológia, a kémia és a balneológia kapcsolatát. A 19. században föllendülés észlelehető, fokozatosan nő a szakemberek száma. Ezek között volt TÖRÖK József (1848), a debreceni református kol­légium tanára, aki a MTA által meghirdetett pályázatra készítette el a A két magyarhaza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei című művét. ORBÁN Balázs (1869) A Székelyföld leírása című könyvében leírja az általa felkeresett für­dőket. A 6 kötetes nagy műben ORBÁN Balázs részletesen ismerteti a szé­kelyföldi fürdők fekvését, a fürdőzéssel kapcsolatos szokásokat, javallatokat és a források vegyi elemzését. A vizek elemzését PATAKI Sámuel (1820) Descri­ptio physico-chemica aquarum mineralium Magni Principatus Transylvanie cí­mű munkája alapján közli. HANKÓ Vilmos (1891) vegyész, aki számos erdélyi ásványvízforrás vizsgá­latát végezte el, Kolozsváron jelenteti meg Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leírása című munkáját. Ugyancsak ő (HANKÓ 1896) a Kolozsvárott kiadott Székelyföld című könyvében részletesen ismerteti a 19. század végi virágzó székelyföldi fürdőket. PAPP S. és HANKÓ V. (1907) az általuk szerkesztett A Magyar Birodalom ásványvizei és fürdőhelyei című munkájukban szükséges­nek tartják a források és fürdők „valamely rendszer szerinti csoportosítását". A Magyar Szent Korona Országai Balneológiai Egyesületének megbízásából elkészült könyvben több mint 158 forrást és fürdőhelyet ismertetnek. A két világháború között a székelyföldi fürdőkkel és ásványvízforrásokkal BÁNYAI János (1929, 1938, 1940) és ATANASIU Gh. (1927) foglalkozott rész­letesen. A II. világháború alatt Erdélyben és a Székelyföldön CSAJÁGHY G. (1943, 1950) és STRAUB J. (1950) végez ásványvízelemzéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents