Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

FÖLDTAN - ÁSVÁNYTAN - HIDROLÓGIA - DEÉ NAGY ANIKÓ: Ásványok a könyvek között - Teleki Domokos és Teleki Sámuel ásványgyűjteménye a Marosvásárhelyi Teleki Tékában

nulmányútja idején kap nagyobb lendületet. Ekkor van lehetősége külföldi gyűjtők kollekcióit megtekinteni. S minthogy a gyűjtemények létrehozása lényegében Európa szinte minden régiójában divatozik, 1793-1796 közötti utazása során könnyűszerrel megtalálja egy ásványgyűjtemény modelljét. Itt azt is meg kell említenünk, hogy Teleki Domokos magyarországi és külföldi utazásainak legnagyobb hozadéka az, hogy négy utazásáról feljegyzéseket készít. Ezek a feljegyzések 1796-ban, Bécsben nyomtatásban is megjelennek Egynéhány hazai utazások leírása Tót és Horváth országnak rövid esmértetésével együtt címmel. Lényegében ez az első magyar útikönyv. Jelentőségét az adja, hogy Magyarország magyarok által történő felfedezésének előfutáraként, megelőzi a reformkori útirajzokat. Teleki Domokos azt is megfogalmazza, hogy ezekkel az úti jegyzetekkel fel szeretné kelteni honfitársaiban a honismeretre való figyelmet. De térjünk vissza az ásványok gyűjtésére. Útinaplójában a Tállyán és Veresvágáson tett utazása során említi, hogy ásványokat szerzett. A feljegyzések bizonysága szerint, számos bányahelyen járt és gyakran részletesen leírja az ott látott ásványokat, érceket. Minden valószínűség szerint gyűjtött is belőlük. Az útleírás azt is jelzi, hogy több ásványgyűjteményt megtekint. Sárospatakon BARCZAFALVI SZABÓ Dávid fizika professzorét, de Szomolnokon, Pécsett és minden bizonnyal Selmecen is felkereste az ottani mineralógiai gyűjteményeket. Útleírásában felsorolja a meglátogatott ásványlelő helyeket. Részletesen leírja, hogy milyen ásványok találhatók az Eperjes-Tokaj hegységben, a szepesi-gömöri Erchegységben, az aggteleki Karsztvidéken a körmöcbányai és Selmecbányái lelőhelyeken. Erdély keleti részein utazva a Hargitai-hegyvonulatról ír. Bánátban a réz- és vasbányák érdeklik. Különösen érdekes a Triesti kikötőben látottak leírása, hiszen a Monarchia tengeren folytatott vasérc-, szén-, sóés és egyéb árukereskedelme itt bonyolódik le. Egyébként azt is leírja, hogy ugyanitt a tengervízből miként nyerik a sót. Ezek a tapasztalatok mindenképpen természettudományi, elsősorban mineralógiai ismereteinek gyarapítását szolgálták. Fejlődése, további pályája szempontjából a legjelentősebb a Drezdában és Jénában tett látogatása. 1795. szeptember végén és októberben tölt néhány herbáriumról van szó, mely Teleki Domokos halála után a marosvásárhelyi Ref. Kollégium tulajdonába került. Herbarium vivum collectum in Transsilva nia, Hungária, et Vienn/n/ae per C. Dominicum Teleki de Szék ab anno 1784 - An. 1788. Tomus I-II. A másik három kötet anyagát Göttingenben gyűjtötte az 1788-ban elhunyt ifj. TELEKI István. TELEKI Domokos ezeket is rendszerezte és tárgymutatóval látta el. Érdemes szólni a 18. századi herbárium-kötetek kalandos sorsáról. Az államosítást követő években a pusztulásra ítélt gyűjteményt (egy másik 17. századi herbáriummal együtt) Kiss József marosvásárhelyi biológiai tanár mentette meg. 2003. májusában a marosvásárhelyi Teleki Téka Alapítvány gondjaira bízta. így ma ez az értékes anyag Teleki Domokosnak a Tékában őrzött kéziratos hagyatéka mellett található (jelzete: q-3431 -3435).