Bálint Laura - Russu Tibor szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Természettudományok (Csíkszereda, 2006)

NÖVÉNYTAN - RUSSU TIBOR: Északi és déli kitettségű területek erdei növényzetének összehasonlító vizsgálata a Csíki-medencében

északi kitettségű területek fajszáma és diverzitása nagyobb, mint a délieké. Ezt kétféleképpen magyarázhatjuk: egyrészt a nagy szórás miatt a kapott különbség nem releváns, azaz nincs valós különbség a két kitettség között, másrészt, ha valóban fennáll ez a különbség, akkor az idézett korábbi mérések csak az erdőszegélyekre érvényesek, ahol az erdőgazdálkodás és a zárt erdőállomány hatása nem erőteljes. Ennek a kérdésnek a helyes megválaszolása további kísérleteket kíván, ahol a nagyszámú felmérések mellett az átlagok megbízhatóbbaknak tekinthetők. Sajnos GÁL (2004) cikkében nem részletezte ezeket a mutatókat, pedig ő is kisszámú mintaterületet használt és adatai összehasonlíthatóak lettek volna az itt közöltekkel. A konzisztencia táblázatokból nála csak azt láthatjuk, hogy a déli kitettségeken előforduló fajok száma nagyobb, mint az északi kitettségeken, de a fajszámot egyik mintaterületnél sem közli. A fajszám és a diverzitás mellett számos olyan átlagot képezhetünk, amelyek esetében már a borítási értékeket, illetve az ezekből kiszámított gyakoriságot is figyelembe vehetjük. Minden mintaterületre kiszámíthatjuk a T, W, R, TVK, életforma, stratégia és flóraelem csoportok gyakoriságát, valamint az északi és a déli csoport átlagát. Mivel ezek az értékek mind a borítással súlyozottak, ezért az A és B szint és az összesített A-B-C-D átlag esetében a lucfenyő és a bükk hatása nagymértékű és nem érezhetőek azok a jelenségek, amelyek a C vagy a D szintben jelentkeznek. Ezért kiemelten tárgyaltuk a C és a D szintet. Összességében a C és a D szint átlagai szerint a két kitettség között nincs nagyfokú különbség, sőt az esetek egy részében az átlagok azonosak. Van néhány eltérés is. így például a W érték esetében a C szintben az északi kitettség növényzete 0,6 értékkel nedvesebb termőhelyet jelez, mint a déli. Ez a különbség a mohaszintben is jelentkezik, 0,3 értékkel. A talajreakció érték esetében (R-érték) amíg a C szintben az északi kitettség átlaga 0,1-el meszesebb, addig a mohaszintben a déli meszesebb 0,2-vel. A hőklíma érték szerint a két kitettség átlaga közel azonos. A természetvédelmi érték kategóriák tekintetében is közel azonosnak mondható a két kitettség C és D szintbeli növényzete. Korábban is elmondtuk, hogy a TVK értékre vonatkozóan az a probléma is felmerül, hogy ezeket az értékeket SIMON Tibor (1984) a magyarországi flórára adta meg, de székelyföldi körülmények között teljesen nem érvényesek. A stratégiák elemzésénél láthattuk, hogy a mohák mindkét kitettség esetében egy stabil, nem változó környezetet indikáltak. A flóraelemek tekintetében eléggé kiegyensúlyozott a két kitettség helyzete, a legnagyobb gyakorisággal a cirkumpoláris (C szint) és cirkumpoláris-montán (D szint) fajok rendelkeznek, közel 0,5-ös értékkel. A kutatást az Arany János Közalapítvány támogatta az F/03/02 sz. szerződésen keresztül.