Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - GlDÓ CSABA: Vasútvonaltervek és -építkezések Csík vármegyében a dualizmus korában

úti közlekedés sokszorosan lerövidítette a távolságokat, Székelyföldről is egykét nap alatt el lehetett jutni az ország bármely részébe: addig több mint egy hét kellett, amíg postakocsival Budapestre eljuthatott az utazó. A vonat a gyorsaság mellett biztonságot és kényelmet is biztosított az utazó közönség számára. A vasút közelebb hozta a fogyasztót a termelőhöz, az eddig térbelileg elkülönült területeket egymáshoz kapcsolta, átalakult a tér fogalma. A szerelvényeken a lakosság új tárgyakkal ismerkedett meg, a vonatjárás pedig a pontos időhöz való igazodás szükségességét is megerősítette. A vasúti közlekedés megszüntette Székelyföld zártságát, megnőtt a székelyföldi városok, fürdők idegenforgalma. Ugyanakkor a viszonylag olcsó vasúti közlekedés lehetővé tette a székelyföldi munkások, cselédek számára a könnyebb és a gyorsabb utazást a szomszédos Romániába vagy Erdély nagyvárosaiba munkakeresés céljából. A zónatarifa 1888-as bevezetésével a menetjegyárak lezuhantak, s milliók ültek vonatra. A vasút meghatározó tényező volt a székelyföldi városfejlődés terén is. Már a vasútépítési munkálatok ideje alatt valóságos városi építkezési láznak lehetünk tanúi: új gyártelepek létesülnek, raktárak, bérházak emelkednek. A vasútállomáshoz közel fekvő telkek árai felértékelődtek és az építkezések súlya átterelődött a város e térségébe. A vasútállomások lett a helységek legmozgalmasabb pontjai, ahol mindig történik valami, ahol a leghamarabb lehet értesülni a nagyvilág híreiről. Sor került az állomáshoz vezető utak modernizálására, a városoknak a távíróhálózatba való bekapcsolódására. A vasúti indóházak, állomásépületek, éttermek a vidéki úri társaság mulatságainak is gyakran biztosítottak színhelyet. Az épületek bőkezű térgazdálkodásukkal, nagy átmenő forgalmukkal a századelő középosztályi szórakozásainak ideális terepét szolgáltatták. A századfordulótól kezdve a vasút, az indóház, a resti, a peron a társadalmi érintkezések kitüntetett színtere, a vasutasok pedig a társaság, a városi polgárság, a vidéki társadalom elismert tagjai lettek. A vasútépítkezések, majd a személyforgalom pozitív hatással volt a székelyföldi fürdőélet és turizmus kibontakozására is. A székelyföldi fürdők fejlődését azonban gátolta a helyi befektetési tőke hiánya, valamint a lassan épülő székelyföldi vasúthálózat. A 19. század utolsó évtizedében az országos hírnévvel rendelkező régi fürdőtelepek mellett az eddig jelentéktelen fürdők is fellendültek. A jelentősebb székelyföldi városok mellett kisebb fürdőtelepek nőnek ki a föld felszínére. Udvarhely mellett Szejkefürdő, Szentkeresztbánya mellett Szeltersz- és Kirulyfürdő, Sepsiszentgyörgy mellett Súgás-, Csíkszeredától nem messze Zsögödfürdő. A fürdőhelységeket elsősorban a közeli városok polgársága látogatta, ugyanakkor a vasútépítkezések ideje alatt előszeretettel töltötték itt idejüket az építkezéseket felügyelő vállalkozók és mérnökök. A századfordulón a legjelentősebb fürdőhelységek látogatottsága elérte az évenkénti 1000 főt. Addig a székelyföldi fürdőélet amúgy lassan fejlődött több