Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - GlDÓ CSABA: Vasútvonaltervek és -építkezések Csík vármegyében a dualizmus korában

A vasút hatása a gazdasági és társadalmi életre A vasutak megjelenése a hagyományos szállítási eszközök domináns helyzetének megszűnését jelentette. A tutajozás és szekéren való fuvarozás a vasútépítések ideje alatt élte utolsó nagy felvirágzását. Tutajozással leginkább a Maros mentén élő, valamint a Gyergyó-medencei székelység évszázados hagyományokra visszatekintő foglalkozása volt. A Maroson való tutajozásról legelőször a 17. század elején tesznek említést, nagyobb lendületet a 19. század második felében vesz, mikor tőkés alapon szervezett kereskedőtársaságok, jönnek létre. Az 1850-es években gróf LÁZÁR Mór és BIEDERMANN bécsi bankár igyekezett monopolizálni a Maroson történő tutajozást. Később 1877-ben létrejött a szászrégeni kereskedőket tömörítő Marosi tutajozást előmozdító Társaság amely ellenőrzése alá vonta a Maroson való tutajozást, rendezte a Maros medrét és vámokat szedett az ellenőrzése alatt álló folyamszakaszon.

55 A társaság tutajai, megrakva gerendákkal, deszkákkal, lécekkel Lippára, Aradra vagy Szegedre úsztak, ahol megbízottai a fa értékesítését végezték. A faanyagszükséglet jelentős mértékben megnőtt a vasútépítkezések megindulásával, s ezáltal a tutajozás utolsó fellendülésének lehetünk tanúi. A Magyar Keleti Vasút Marosvásárhelyig vezető szárnyvonalának építésekor az építkezési vállalatok Kutyfalvánál rakpartot létesítettek a tutajok részére.

56 Az a tény, hogy SCHULLER Dániel, mint a Szászrégenben székelő tutajtársulat elnöke

57 részt vállalt a Marosvásárhely-Szászrégen vasútvonal kiépítésében, jól példázza, hogy a tutajtársulat is felismerte a vasút fontosságát. Ebben a felismerésben nagy jelentősége volt a vasútnak Máramarosszigetig való kiépülése az 1870-es évek elején, így a máramarosi erdőségekben kitermelt faanyag olcsóbban került az Alföldre, konkurenciát jelentett a Maros menti tutajtársaságoknak. A tutajozás állandóan ki volt szolgáltatva a természet és az időjárás kényekedvének. Ha télen kevés csapadék hullott, fennállott annak a veszélye, hogy az alacsony vízállású Maroson nem lehet a tutajokat leúsztatni. Abban az esetben, ha sok csapadék esett, akkor árvízveszéllyel, valamint a partmentén felhalmozott faanyag elsodrásával és a rakpartok tönkremenésével lehetett számolni. A tutajtársaságok így több ízben nem tudták kellő időben ellátni faanyaggal az alföldi fűrészgyárakat s egyre nehezebben tudták állni a versenyt a gyorsabb, olcsóbb és biztonságosabb vasúti szállítással. A 19. század végén a Gyergyói-medencében is megjelentek a gőzfűrészek, és gazdaságosabbá vált a fának helyi feldolgozása és készáruként való értékesítése. A Maroson való tutajozásra a végső csapást a székely körvasút kiépítése mérte, ugyanis ezt 55 TARISZNYÁS Márton: Gyergyó történeti néprajza. Budapest, 1994. 74. 56 Székely Hírlap. 1870. április 27. 34. sz. 57 Marosvidék. 1886. január 24. 4. sz.