Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - BOTÁR ISTVÁN: A csíkszenttamási Csonkatorony 2003. évi régészeti kutatása

te: -, koporsó: val. szegeletlen, megj.: a gótikus szentély alapozása bolygatta, melléklet: -. 129. sír: infans I. gótikus szentélyalapozással bolygatott vázának csekély nyomai, keletéit. 130. sír: kor: maturus alsó, hiányos végtagjai, nem: -, tájolás: 272°, kéztartás: -, koponya helyzete: -, koporsó: szegeletlen, m.: -239 cm, megj.: a 124. sír bolygatta, korábbi a gótikus bővítésnél, melléklet: -. 131. sír: kor: aduitus, nem: férfi, tájolás: 272°, kéztarttás: medencén összekulcsolva, koponya helyzete: -, koporsó: -, sírgödör: -, megj.: bolygatta a 108. sírt és az építési réteget is vágta, bal lábszárát viszont a 133. sírral ásták el, betöltése: kevert-habarcsos, téglatöredékes, de korábbi a bontásnál, melléklet: -. 132. sír: felnőtt kibontatlan váza a 4. szelvény É-Ny-i sarkában. 133. sír: kibontatlan váz a 4. szelvény északi szelvényfala alatt. 134. sír: kor: -, nem: -, tájolás: -, kéztartás: -, koponya helyzete: -, koporsó: -, m.: - cm, megj.: a 119. sír alatt helyezkedett el, melléklet: betöltésében gyorskorongolt, vékony falú, sötétszürke-fekete kerámiatöredék. 135. sír: kor: infans I alsó végtagjai, nem: -, tájolás: keletéit, kéztartás: -, koponya helyzete: -, koporsó: -, m.: - 235 cm, megj.: korábbi a gótikus bővítésnél, testét az oltár alapozás fedi, melléklet: Zsigmond quarting (HUSZÁR 586; C II. 129.; U. 464.). 136. sír: kor: infans I karcsontjai, nem: -, tájolás: keletéit, kéztartás: nyújtott, koponya helyzete: -, koporsó: -, m.: -225 cm, megj.: a gótikus szentély bolygatta, melléklet: - . Összegzés A 2003-ban folytatott ásatás során két felületben végeztünk kutatást a Csonkatorony környezetében, a 2002-es szelvényektől északra a szentélynél (4. szelvény), ill. a korábbi felületektől délkeletre a cinteremfalnál (1. kutatóárok). A 4. szelvényben a szentély északkeleti záródását, a szentélybelső északkeleti felét és a külső felületet kutattuk. Feltártuk a szentélyzáródás északi oldalát, a saroktámpillérekkel, a szelvényben sekrestyére utaló nyomok nem kerültek elő, az tehát nyugatabbra keresendő. A szentélybelsőben megtaláltuk a középkori oltár alapköveit, ill. két járószintet és az építési felszínt. A nagy mennyiségben előkerült festett vakolatdarabok arra utalnak, hogy a szentély északi falát kifestés borította, ez azonban határozottan különbözik a déli diadalív környékén feltárt freskótöredékektől.