Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - BOTÁR ISTVÁN: A csíkszenttamási Csonkatorony 2003. évi régészeti kutatása

freskótöredékekhez teljesen hasonló freskótöredékeket azonosítottunk. Ezek alapján az itt felhalmozott anyag mozgatása nem történhetett korábban a 15. század közepénél. A padlóban megfigyelhető elválás egy omladékréteggel kitöltött ároknak látszott, amely talán kiszedett fal alapozása is lehetett. Itt tehát nagy valószínűséggel a gótikus építkezések során bolygatott csontvázak maradványainak (és a bontási hulladék?) tárolását kívánták megoldani. Ez egyben az épület és a cinterem legvalószínűbb építési idejét is megadja, hiszen aligha hihető, hogy a bővítést követően hosszabb ideig másutt tárolták volna a korai szentély omladékát, ugyanakkor az új szentély építését követően már nem tudunk olyan (föld)munkákról, mely hasonló mennyiségben eredményezhetett volna csontokat (a cinteremfal alapjának az alja is magasabban helyezkedik el a sírok szintjénél). Az osszárium és a cinteremfal építése tehát a gótikus építkezésekkel egy időben, vagy közel azt követően a 15. század közepe táján történt. A cinteremfalon kívül - 40 cm mélységben szórványosan találtunk kisebbnagyobb szegeket, melyeket feltételesen a cinteremfal fedélszerkezetéhez (gyilokjárójához?) kapcsolunk (hasonló szegeket a falon belül is találtunk). A cintermen kívül öt sírt tártunk fel részben vagy egészben. Ezek közül az a kettő érdemel különösebb figyelmet, melyek mellékleteik révén nem csak az elhantolás korát, de a cinteremfal építésének keltezésében is segítenek. A 118. sírban szórványként került elő egy nagyon kopott lengyel veret, Jagelló II. ULÁSZLÓ (1386- 1434) király fél garasa. A sír feletti gödörben, melynek ásásakor átvágták a cinteremfal építési rétegét is, egy 1530-as FERDINÁND veret került

6 Az építési réteget szintén vágta a 122. sír, ebben mellékletként előkerült MIKSA 1575 és 1578 között vert, ül. RUDOLF 1580-as években kibocsátott denára is.

7 A 122. sír lábfeje felett tömött csonttömb került elő, tehát valamikor a 16. század második felét követően a sírásáskor bolygatott (?) korábbi csontokat összegyűjtötték és egy kemény agyaggal fedett gödörbe újratemették. A sírok mindegyike teljesen szokványos, keletéit volt, a karokat mellre, vagy a medencére helyezték, ráadásul több gyerek is volt (lásd alább a sírok leírását). Teljesen kizárható tehát, hogy valamilyen okból (bűnösök, kereszteletlenek, stb.) a cinteremből kitiltott egyének temetkezései lettek volna. A 118. sírt ismeretlen időben újabb sír bolygatta (123.), ill. a 119. sír is fedett egy korábbi temetkezést, és tájolásuk egyező, így gyanítható, hogy a melléklet nélküli sírok is késő középkoriak. A fentieknek két tanulsága van: a cinteremfalnak nagy valószínűséggel 1434 után, de 1530 előtt már állnia kellett. Ez összhangban áll a belső épület 6 GUMOWSKI, Marian: Handbuch der polnischen Numismatik. Graz, 1960. 101. XVII. tábla, 417. szám. TÓTH Csaba (Magyar Nemzeti Múzeum) szíves meghatározása. Az 1530-as veretről: HUSZÁR Lajos: Münzkatalog Ungarn. Von 1000 bis heute. Budapest-München, 1979. 935 vagy 937 (?). 7 HUSZÁR: Í. m. 150/993, ill. HUSZÁR: Î. m. 161/1055 vagy 162/1059. '