Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - BOTÁR ISTVÁN: A csíkszenttamási Csonkatorony 2003. évi régészeti kutatása

lebontották. Ezzel egy időben középkori harangját, szentségtartófülkéjét, az oltár Madonna-szobrát az újonnan épített barokk templomba szállították. A középkori épület alaprajzát nagy vonalakban a déli falak kutatásával 2002-ben régészeti ásatással tisztáztuk. Első periódusában egy 7,8 m hosszú, 6,5 m széles hajóból és 5 m hosszú, ill. 5 m széles félköríves szentélyből állt (külső méretek). Eddigi adataink szerint ez az épület ebben a formában a 13. és a 15. század között állhatott. A 15. század közepe körül a félköríves szentélyt lebontották és új, a nyolcszög három oldalával záródó, sarkain támpillérekkel megtámasztott, kő boltozattal fedett gótikus szentély épült a meghagyott hajó szélességében, melynek külső hossza 10,6 m. Az építéstörténet főbb mozzanatainak rekonstruálása mellett a 2002. évi kutatás fontos eredménye volt, hogy megtaláltuk a korai szentély Árpád-kori szentségtartófülkéjét, Csík első ilyen jellegű faragványát, valamint a gótikus faragványok egyezése, ill. hasonlósága alapján közös építőműhelyt azonosítottunk a szomszédos Csíkkarcfalva templomával. A 2003. évi kutatás Az ásatás második idényének megkezdése előtt két alapvető célunk volt: egyrészt tisztázni kívántuk a gótikus szentély keleti záródását, másrészt a terepen domborulatként érzékelhető kerítőfal időrendjét és jellegét akartuk vizsgálni. Ennek érdekében a 2002. évi 3. szelvénytől északra nyitottunk egy, azzal egyező méretű, 5 x 5 m-es felületet (4. szelvény), ill. a templomtól délkeletre, a cinteremfalra merőlegesen tűztünk ki egy 2*9 m-es kutatóárkot.

2 Szintadatainkhoz 2003-ban is a torony nyugati bejáratának déli oldalán található tolózár üregének alsó kövét vettük, mely 796,637 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A 4. szelvényben a gótikus szentély északkeleti részét kutattuk. Itt is megfigyelhető volt, hogy a falak külső része mindenhol alacsonyabban jelentkezett, mert VÁMSZER Gézának az 1930-as években végzett „ásatása" a fal külső síkját követve végigbontotta a falakat (3-6. kép). 2 Itt köszönöm meg kollégám, DARVAS Lóránt, és további munkatársaink BATIZI Zoltán, BERBCZKI Judith, BÍRÓ Sarolta, DERZSI Csongor, MAGYAROSI Attila, NAGY Emőke, NYÁRÁDI Zsolt, RAFFAI Réka, Szócs Annamária segítségét.