Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)
kezdeteiről, a görög-katolikus papság ez irányú erőfeszítéseiről, az iskolák működési nehézségeiről. Az esperesi vizitációs jegyzőkönyvek részletes számszerű képet adnak az iskolák helyzetéről, a diákok számáról és tanulmányi eredményeiről. Egy alfejezetben a szerző kitér a csíksomlyói római katolikus gimnáziumban tanuló román diákokra is, megjegyezve, hogy „a csíksomlyói gimnáziumban erdélyi diákok mellett tanultak katolikus vallású román diákok is, akik a török iga alatt álló moldvai fejedelemségből származtak". 18 De kik ezek a moldvai „római katolikus román diákok", akik Csíksomlyón tanultak? Az egyik első, akiről tudjuk, hogy 1689-ben Somlyón tanult, a bejegyzés szerint a „moldvai magyar Szőcs János" 19 . Akikről L. BOAR tud, és akik szerinte románok, azok a következők voltak: BARTOS Gergely (1773-79), BETZE István (1814), SZARKA István (1826-29), TURBUR János (1826-29), CSÁSZÁR Péter és FODOR Ferenc (1833-39). Turburt leszámítva a nevük is mind magyar név, ezek mind moldvai magyar diákok. Közülük Szarka István 1838-ban a „Moldovai, Bákov Vármegyebeli Magyarok ... az egész Nemzetség Nevében...' Q0 kérést írt, amelyet a várdotfalvi egyháztanácshoz címzett. Anélkül, hogy kitérnénk a csángó kérdés rendkívül gazdag irodalmára - finoman fogalmazva -, módszertanilag teljességgel elhibázott gondolkodásmóddal állunk szemben, amikor a szerző egybemossa a moldvai katolikus csángó-magyar lakosságot a románsággal. A csíksomlyói oktatás román vetületét tárgyaló alfejezetben Boar tudatosan szakít addigi eljárásával, miszerint a 19. századra koncentrál, időnként 18. századi előzményekkel. Prekoncepciójába - a székelyföldi román jelenlét vizsgálata - ugyanis tökéletesen illeszkedik a 17. században élt KÁJONI János személye. Ezúttal érdemesnek tartja visszanyúlni két évszázadot, hogy az oktatás kezdeteinél megemlíthesse a sokoldalú ferencrendi szerzetes nevét és etnikumát: „călugăr franciscan de origine română, loan Căianu-Valakul" , alább azt is hozzáteszi, hogy többek közt ő volt „hazánk első folklórgyűjtője" 2 *. Kájoni családjáról kevés információval rendelkezünk. Román eredetét nem vitatjuk, csupán pontosítani szeretnénk néhány adatot. Bár ránk maradt műveiben kizárólag a latin és a magyar nyelvet használta, ugyanakkor „valachusnak", tehát román származásúnak vallja magát: így a Herbárium, 22 a Hortulus devotionis" kéziratának címlapján és a csíksomlyói orgonához készített fel18 BOAR, Liviu: ím. 161. 19 SAVAI János: A csíksomlyói és kantai iskola története. Szeged, 1997. 90. 20 Szőcs János: „Bé Moldvába és vissza ... ". = Hargita Kalendárium. Csíkszereda, 1983. 81 -83. 21 BOAR, Liviu: lm. 161. 22 KÁJONI János: Herbárium. Csíksomlyó - Szárhegy, kb. 1656 - 1673. p. 12. Csíksomlyói Ferences Rendház Könyvtára. Jelzete: A V 2/5249. 25 KÁlONl János: Hortulus devotionis. Csíksomlyó, 1652- 1657. Csíki Székely Múzeum gyűjteménye. Jelzete: Ltsz. 6201.
