Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)

sonló esetek elemzésénél célszerű lett volna, ha a szerző alaposabban megvizsgálja a lázárfalvi görög katolikus anyakönyvet és a szomszédos falvak római katolikus anyakönyveit, így észlelhette volna a vegyesházasságok sokaságát, , akkor talán reálisabb következtetések levonására nyílt volna alkalma. Boar előszeretettel ismétli Teodor CHINDEA tanár légből kapott kijelentését, miszerint Alfalu a gyergyói románság bölcsője lenne. 1614-ben 1-2 román etnikumú lélek lehetett Alfaluban. A 17. század végétől jöhettek nagyobb számban román családok a településre, és véleményünk szerint a'18. század közepe táján tetőzött a betelepedés hulláma. Az fentebb említett munkák statisztikai adatai is erre utalnak. 1748-ban 191 személlyel 43 görög katolikus családot jegyeztek fel ott. Két évre rá már 286 személyt. 1762-ben pedig 50 családot jelez az összeírás. BOAR, tovább idézve CHINDEA-t, megjegyzi: „az őshonos románok mind görög katolikusok". Felelőtlenül, hányaveti módon élnek, ő is és mások is, ezzel a kifejezéssel, fogalommal. Amennyiben a gyergyói görög katolikusok bennszülöttei, őslakosai a régiónak, úgy a mai csíkszeredai románok is számíthatnak erre a jelzőre annak dacára, hogy 1850-ben az akkori városban egyetlen ilyen román „bennszülöttet" sem találtak.

10 Már korábban foglalkoztunk azzal a kutatási eljárással, módszerrel, amellyel a székelyföldi románság múltját taglaló román szakemberek a családnevek kérdését megközelítik." A legradikálisabbnak e tekintetben 1. RÁNCA bizonyult, aki se szó, se beszéd, úgyszólván az egész székelyföldi családnévanyagot románnak „leltározta fel".

12 Liviu BOAR ezúttal saját meglátásával rukkol elő és a lingvisztikának - a szerző számára - ingoványos talajára lépve, felsorol mintegy 200 román családnevet. Ebből kb. 40 jobbára olyan név, amelyet székely családok már az itteni tömeges román megtelepedés előtt is viseltek. Ezek nagyrészt magyar családnevek. A szerző által felsoroltak lehetnek elrománosodott magyarok, de az együttélés során átvehették az ilyen neveket az újonnan betelepülő román nemzetiségűek vagy az utódaik is. Ezek: ANTAL, ALMÁSI, BANKA (NEM BANCU, AHOGYAN KÉRDŐJELLEL ÍRJA!), BARTOS, BARICZ, BOGA, BOKA, BORS, BOTH, CSORBA, CZIFRA, CZIRJÁK, DEÁK, DEMETER, DÁMJÁN, DEMJÉN, DOBONDI, FARKAS, FEKETE, FÜLÖP, GÁBOR, GERGELY, GÖRBE, ILLYÉS, MÁRK, MARKUS, MIHÁLY, MOLNÁR, OROSZ, PAPP, PÁSZTOR, SÁNTA, SÁNDOR, SLMÓ, SZÍJÁRTÓ, TATÁR, TLMÁR, VIRÁG.

13 10 BOAR, Liviu: i. m. 60-62, 72. Lásd: BENKŐ Károly: Csík, Gyergyó, és Kászon. Kolozsvár, 1883. 46 - 47. - Szőcs János: A románok megtelepedése, román falvak kialakulása.... 138. " Szőcs János: Régi-új divat: székely ellenesség. = Hargita Népe melléklete. 2004. április 10. 12 RÁNCA, Ioan: Românii din scaunele secuieşti în antroponimele din conscripţii. Scaunele Ciuc, Giurgeu şi Casin. II. 1567- 1850. Târgu Mureş, 1997. 39, 48, 61, 63, 68-73, 76, 79-80, 86-89, 128, 204, 244-247, 268-269, 275. - Lásd: még: Russu I. L: Românii şi secuii. Bucureşti. 1990. 114, 129,224,216-256. 13 BOAR, Liviu: i. m. 63 - 64;