Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)

sematizmusból, illetve VARGA E. Árpád közismert munkájából

5 merített statisztikai adatok értelmezését jórészt nem maga végzi el, hanem rábízza azt a két világháború között működő kedvenc szerzőire (Sabin OPREANU, Teodor CHINDEA, G. POPA-LISSEANU). A minden történeti hitelességet nélkülöző, vagy legalábbis módszertanilag óvatosan kezelendő információk közül csupán néhányra térünk ki. Légből kapott tétel például, amit Sabin OPREANU állít és amit a szerző rögtön át is vesz, hogy Csíklázárfalva valaha, 1848 előtt román többségű település lett volna.

6 1614-ben Lázárfalván a 29 családfőből kettőről több-kevesebb biztonsággal feltételezhető, hogy román vagy román eredetű (VOLÁH Bálint, VOLA Gergely). Az 1619-es konskripcióban a 31 családfőből három románt találunk. A régiek mellett Oláh Mihály az új betelepedő.

7 1750-ben ugyanott 63 görög katolikus lelket számláltak. A 63 személy mintegy 12 famíliát alkothatott. Az adóügyi összeírásban 41 családfő szerepel, ám ebből nehéz pontosan megállapítani a görög katolikus családok számát. Az 1762-es konskripció 19 görög katolikus családról tud. Emellett a faluban még legalább 2 nemesi család is élt. Az 1773-as kimutatásban látjuk, hogy a faluban 7 székely katona-, továbbá 35 jobbágycsalád lakott. Ekkor ebben a faluban legalább 44 család élt. A többségük magyar nemzetiségű. Még a legnagyobb betelepedési hullám idején, a 18. század közepe táján sem kerültek a görög katolikusok többségbe a településen. Közismert az 1850-es népszámlálási statisztika, melyből kiderül, hogy a 801 lelket kitevő össznépességből 542 magyar, 259 román nemzetiségű volt. Vallási megoszlásuk ugyanaz. A románság, bár jelentős számú, de nem adta a falu népének még egyharmadát sem. Hol itt akkor a román többség?

8 A szerző különös figyelmet fordít az 1912-ben történt tömeges lázárfalvi felekezetváltásra. Egyszerre 92 (és nem 99!) lázárfalvi és néhány szomszédos falubeli görög katolikus család római katolikus hitre tért át. Erről csupán alapos vizsgálódás után mondhatnánk véleményt. De már most majdnem biztosan kizárható, hogy tömeg, ilyen nagy számú család, erőszakos nyomás hatására határozta volna el az áttérést az egyik felekezetről a másikra.

9 Az ilyen és a ha5 VARGA E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I. Kovászna, Hargita és Maros megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között. Teleki László Alapítvány, Budapest-Csíkszereda, 1998. 6 BOAR, Liviu: i. m. 57. 7 Székely Oklevéltár. IV. Új sorozat. Kolozsvár, 1998. 514, 642. 8 A székelyföldi román lakosság számát illetően lásd BEN KŐ Károly: Csík, Gyergyó és Kászon. Leírások. Kolozsvár, 1853. 46-47. - GARDA Dezső: Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban. Csíkszereda, 1999. 267-268. - Szőcs János: A románok megtelepedése, románfalvak kialakulása Csík-, Gyergyó- és Kászonszékben (1614-1850). = A többség kisebbsége. Csíkszereda, 1999. 103-105, 138, 144-145, 149. - Csíkszeredai Állami Levéltár F. 27/XIX/60/1765, 27/XXIX/7/1773. 9 BOAR, Liviu: i. m. 57 - 59.