Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)
SZEMLE - SZŐCS JÁNOS - GYARMATI ZSOLT: Új szelek és régi reflexek a mai székelyföldi román történetírásban. (Liviu Boar: A csík-, gyergyó- és kászonszéki románok a XIX. században)
a román őshonos lakosság mellett székelyek laktak. Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a mai középnemzedékhez tartozó tehetséges levéltáros-történész nem képes - vagy nem mer - túllépni a jól ismert román történetírói frazeológián. A „Székelyföld" terminus nem a történészek találmánya, hanem történeti tény: a 13. századtól kezdve több ezer oklevél tanúskodik erről. A szerző historiográfiai áttekintővel indít: időrendi sorrendben kategorizálja és jellemzi az általa használt forrásokat. A már említett számbeli aránytalanságon túlmenően, már első pillantásra szembetűnik a finom csúsztatás, illetve az objektivitás hiánya: az ENDES Miklós munkájánál szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az „a horthysta Magyarország területi követeléseinek jól ismert korszakában íródott, érveket szolgáltatva a revizionista politikához" 2 . Ugyanakkor semmilyen kritikával nem illeti a két világháború között, illetve a nyolcvanas évek végén megjelent román nyelvű kiadványokat 3 . Jóllehet a kötet a 19. századi állapotokat taglalja, indokolt lett volna legalább a 18. századi előzményekről szólni. Különösen azért, mert gyakran idéz olyan szerzőket, akik a románság őshonosságáról értekeznek és amelyeket Boar minden kommentár nélkül hagy. A románság Gyergyói-medencében való nagyobb számú megtelepedése legkorábban a 17. század közepére-végére tehető, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen a területen egészen a 20. századig többnyire hullámzó, változó népiségtörténeti tényező volt. SZABÓ T. Attila kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a LÁZÁR család, amely Gyergyó környékének egyetlen nagyobb főrangú birtokos családja volt, szívesen fogadta a Moldvából ide menekülő román jobbágyokat. 4 Vasláb és Várhegyalja a szárhegyi Lázár (1702-től grófi) család telepítésének eredménye. A mintegy hatvan oldalt kitevő 2., 3., és 10. fejezet általános, közismert információkkal szolgál a Székelyföld területi szervezését, demográfiai mutatóit és a földtulajdon szerkezetét illetően. Természetesen szükséges és odaillő részekről van szó, melyeknek többletjelentősége talán az, hogy informálja „képbe helyezi" - a laikus román olvasót. A tárgyalt régió román lakosságának 19. századi identitásvesztését tárgyaló 4. fejezet meglehetősen felemásra sikeredett, ezt a használt források is tükrözik. A gyergyói görög-katolikus esperesség irataiból, az 1900-as balázsfalvi 1 BOAR, Liviu: Românii din scaunele Ciuc, Giurgeu şi Casin în secolul al XlX-lea. Tg. Mureş, 2004. 27. 2 BOAR, Liviu: Uo. 8. 3 Többek közt: POPA-LISSEANU, G.: Secuii şi secuizarea românilor. Bucureşti, 1932. - PĂCURARIU, Francise: Românii şi maghiarii de-a lungul veacurilor. Bucureşti, 1988. 4 SZABÓ T. Attila: Gergyói helynevek a XVII-XIX. századból. Budapest, 1940. Magyarország földrajzi nevei. 1. sz. 5 - 6.
