Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - SZŐCS JÁNOS: A csíksomlyói gimnázium kisiskolája, elemi tagozata

tantárgyait: vallástan, olvasás, szép- és helyesírás, német nyelv, magyar és német nyelvű fogalmazás, a latin nyelv alapelemei, számtan, a tisztesség szabályai. Tartottak délelőtt két órát, délután is kettőt. A tanév, amint mondottuk, november 3-án kezdődött. Az első szemeszter virágvasárnap végződött. A második félév a húsvét utáni első vasárnaptól, fehér vasárnaptól Szent Mihály-napig, szeptember 29-ig tartott, de aratáskor a diákokat három hétre hazabocsátották. Szünnapok: minden csütörtök, vasárés ünnepnap. A karácsonyi szünet 3, a húsvéti 5, a pünkösdi 2 napot tartott. Az első félév 1834-től február végével, míg a második július végével zárult. A felvilágosult uralkodó, MÁRIA TERÉZIA 1775-ben kimondottan a normális kisiskolabeli tanítók továbbképzéséről intézkedett. 1776-ban a tanulói teljesítmény értékelésére bevezették a jegyadást: az egyes, kettes és hármas a teljesítmény csökkenő sorrendjét jelentette. A 19. század első felében, legalább a gimnáziumi osztályokban, a teljesítmény értékelésekor az eminentia, a prima, a secunda elnevezés van használatban. A tanítók, tanárok az érdemjegy, a meritum, a tanulmányi előmenetel jelzésére az elemiben konvencionális jeleket, betűket használtak: nagy A-val a kitűnőt, kis a-val talán a jót, p-vel nem megállapítható, mit jelöltek. Emellett a tanulmányi előmenetel értékelésekor a tanúlók neve után az optimus (nagyon jó), a bonus (jó), az eximius (kitűnő), a diligens (szorgalmas), a mediocris (középszerű), az exiguus (gyenge), littterarum osor (irodalomgyűlölő) és több más szót írtak. A non interfuit kifejezés valószínűleg hiányzást, a vizsga elmulasztását jelentette. Külön osztályozták a magaviseletet, az erkölcsöt (mores): bonus, optimus, laudabilis (dicséretes), exemplaris (példás), commendabilis (ajánlásra méltó), tolerabilis (tűrhető), petulatus (arcátlan), puerilis (gyermekes), refractario (kötekedő-ellenkező), vagabundus (tekergő), és más kifejezést is használtak. Egy időben, 1778-tól ugyanazon osztályon belől, érdem szerint, három klasszist különböztettek meg.

26 DANKANITS Ádám az erdélyi hagyományos világ alkonyának felvázolása során éles kritikával illette, nem alaptalanul, a hazai iskolázás 1848 előtti állapotát. Erdélyben a tradicionális életforma minden tartozékával együtt, megcsontosodott feudális viszonyok között, apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre öröklődött. Közvetlen emberi kapcsolatok útján sajátítják el az életben hasznos és szükséges dolgokat. így terjedt el a nehéz eke használata, a vízimalom építése, a kukorica, a pityóka termesztése. Mindabban, ami az életformát hatékonyan alakítja, állítja Dankanits, az írásbeliségnek majdnem semmi szerepe nem volt. Igaz ugyan, hogy egyre többen tanultak meg olvasni, de írni már kevesebben, annyira kevesen, hogy az ősi székely rovásírás még a 17. században is fennmaradt. BANDI Vazul: i. m. 28-30, 39-42, 56, 59. - Caialogus... CsLt. 72/782. 41, 52, 62, 72, 75, 80, 104, 115, 120, 130, 141, 315. A tanulók eredményeinek az értékelését szemeszterenként, tehát évente kétszer ejtették meg.