Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - RICHTER PÁL: Napja Isten haragjának - egy temetési ének írásos emlékei és néphagyományban élő változata

A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM ÉVKÖNYVE 2005 259-276 RICHTER PÁL NAPJA ISTEN HARAGJÁNAK - EGY TEMETÉSI ÉNEK ÍRÁSOS EMLÉKEI ÉS NÉPHAGYOMÁNYBAN ÉLŐ VÁLTOZATAI Abstract: [Dies Irae - writen sources and folk variants of a funeral hymn ] Already in 1933, Zoltán KODÁLY directed researchers' attention to the close conncetion between folk music and the history of music. He said, that only ethnographical expérience and ethnographical knowledge gave the necessary warmth for infusing life into the historical data of music. It means, with the help of folk music, we can study the music of earlier times in its vitality, and the music of the centuries is no longer lifeless notations on paper, on the one hand. With the help of folk music we can recover data lost from the historical sources, on the other hand. This study shows a Dies irae example from the 17* Century (notated by Johannes KÁ|ONl, a franciscan monk from Transsylvania, in 1667) to illustrate the manifold relationship between folk mélodies and historical data. Rezumat: [Dies Irae - monumentele scrise şi variantele în tradiţia populară ale unui imn funeral] încă din 1933 Zoltán KODÁLY a atras atenţia cercetătorilor asupra legăturii strânse dintre muzica populară şi istoria muzicii. El afirma, că numai experienţele şi cunoştinţele etnografice dau entuziasmul necesar pentru infuzia vieţii în datele istorice ale muzicii. Acesta înseamnă pe de o parte, că putem studia muzica din perioada precedentă în vitalitatea ei cu ajutorul muzicii populare şi astfel muzica secolelor nu înseamnă numai simple note de pe hârtie. Pe de altă parte, cu ajutorul muzicii populare putem regăsi datele absente din sursele istorice. Acest studiu prezintă un exemplu Dies irae din secolul al 17-lea (notat în 1667 de Johannes KÁIONI, un călugăr franciscan din Transilvania) pentru a ilustra relaţia dintre melodiile populare şi datele istorice. Népzene és zenetörténet szoros kapcsolatára KODÁLY Zoltán már 1933ban felhívta a kutatók figyelmét: „A magyar zenetörténeti munka előfeltétele és legfontosabb segédtudománya a zenei néprajz. Zenetörténeti adatokra az élet színét és melegét csak néprajzi tudás és tapasztalat hozza. Vagyis írott zenei emlékeinket a még ma is eleven, illetve a XX. század folyamán már összegyűjtött néphagyomány keltheti életre, magyarázhatja és értelmezheti. Ebből következik, hogy a kutatóknak állandó átjárási képességgel kell bírniuk a két szakterület között, hiszen munkájuk során hol az egyik, hol a másik irányból érkező adat segíti őket a teljesebb, átfogó zenetörténeti kép kialakításában. Különösen igaz ez a vallásos énekek és a különböző felekezeti énekeskönyvek, általában a valláshoz kapcsolódó történeti források esetében. KÁJONI János erdélyi ferences szerzetes nem a hagyományos értelemben vett zeneszerzőként (mint pl. SCHÜTZ, HÄNDEL vagy BACH) fontos szá1 KODÁLY Zoltán: Néprajz és zenetörténet. (Előadás). = Visszatekintés. II. Szerk. BÓNIS Ferenc. Budapest, 1982. 233.