Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

majdnem mindegyikénél megfigyelhető a Brassói graduale alakításával - néha csak azzal - egybeeső mozzanat, azonban feltűnik egy-két egyéni melizmaegyszerűsítés. Hasonló a helyzet az In te Domine speravi allelujánál is: legalább három esetben ütközünk a melizmatikus szakaszok rövidítésébe, amelyekhez pontos párhuzamot összehasonlító adataink nem kínálnak.

52 Az egyszerűsítésekre elsősorban a központi esztergomi forráskörön kívüleső (vagy a nagyon késői) könyvekben figyelhetünk fel (Kolozsvári, Brassói, Szepesi, Kassai, Szántó graduale

53

), de töredékünk néhol kétségtelenül egyedi megoldással szolgál éppen úgy, mint a 2203-as jelzetű a Commune Apostolorum allelujáiban és offertoriumaiban.

54 Az 133l-es fragmentumon az Ego clamavi communio pedig nyolcadik tónusú változatban szerepel - a Futaki graduale tételéhez hasonlóan, de eltérő variánsban -, miközben a magyarországi gyakorlatban hatodik tónusú formája volt általánosabb.

55 A 2203-as töredéken fennmaradt Alleluia. lam non estis hospites a közép-európai források többségében 3. tónusúként fordul elő. Egyes magyar források ezzel szemben a darabot d-re transzponálják és első tónusban értelmezik.

56 Töredékünk az alleluja e-re transzponált variánsát tartalmazza, a Bakócz graduale első lejegyzésével csaknem teljesen egyező „köztes" megoldásban.

57 Mindezen megfigyelések alapján, de figyelembe véve a hordozókönyvek eredetét és használatát is, a töredékeinket magába foglaló egykori misekódexeket valamely önállóságra törekvő és német mintákat követő erdélyi, illetve felvidéki városba utalhatjuk. Hangjegyírásuk alapján végül e csoportba sorolhatunk három töredéket, melyek sem külső ismertetőjegyeikkel, sem tartalmukkal nem nyújtanak fogódzót eredetük feltárásához. Az 1775. jelzetű hymnarium-részlet (Cz. Fr. 16.)

58 és az 1940-es antifonále-fólió (Cz. Fr. 14.) anyaga túl kevés, ül. túl általános ahhoz, hogy a provenienciameghatározásban alkalmazható legyen. Az 1300-as jelzetű fragmentum valamivel többet árul el az egykori kódex származásáról: a Keresztelő János zsolozsmájának (június 24.) kivágatát tatalmazó pergamenlap a matutinum II. nokturnusának öt antifónáját őrizte meg, amely egyértel52 Vö. WAGNER, Peter: Das Graduale der St. Thomaskirche zu Leipzig. Leipzig, 1930. 51 Gyöngyösi Szántó András graduáléja (1618-23). Budapest, Egyetemi Könyvtár, A 114. 54 Itt közelebbi párhuzamként a passaui graduale említhető. Graduale Pataviense. Wien 1511. Kassel - Basel, 1982. (Das Erbe Deutscher Musik 87.). 55 Graduale Strigoniense i. m. 60. (Vö. Futaki graduale, f. 132v.). 56 Missale Notatum Strigoniense. Közr. SZENDREI Janka-Richard RYBARIC. Budapest, 1982. (Musicalia Danubiana 1.) 319v; Bakócz graduale 2. változata: Graduale Strigoniense i. m. II. 315. 57 Graduale Strigoniense i. m. II. 212. (I. 68.). 58 A Magne Deus potentiae himnusszal. Vö. AH LI. 38. - MonMon I. Mei. 145. (Lásd: a és 18. és 19. lábjegyzetet.) A magyar kódexek közül csekély eltéréssel a Psalterium Blasii tartalmazza. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Clmae 128. f. 101 r.