Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - CZAGÁNY ZSUZSA - MUCKENHAUPT ERZSÉBET - PAPP ÁGNES: Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában

határozott következtetéseket levonni az erdélyi (gyulafehérvári) egyházmegye területén fekvő, annak alárendelt, de etnikailag elkülönülő régió és rangos városias települései, melyek később önállóságukat hangsúlyozták; valamint a jogilag Esztergomhoz tartozó szebeni és barcasági társaskáptalan középkori liturgikus gyakorlatáról.

34 Feltehetően eleve szembe kell néznünk az adatok és a mögöttük meghúzódó gyakorlat sokszínűségével. Az eddig felmerült kérdések ugyan továbbra is nyitva maradnak, a csíksomlyói könyvtár hipotetikusan szászföldinek vélt kódextöredékei mindenképpen hozzájárulnak a forrásínség enyhítéséhez, és fenntartják a kutató kíváncsiságát a régi Magyarország egyik sajátos területének kultúrája és zeneélete iránt. Amint azt fent már megjegyeztük, a T 106-os csonka kódexlap (Cz. Fr. 17.) a T 56/c jelzetű fragmentummal (Cz. Fr. 18.) azonos kódexből származik; a tartalmi rekonstrukció alapján bizonyos, hogy eredetileg annak két fóliója közé illeszkedett. A két töredék együttesen három officium - Visitatio BMV, Margaretha és Maria Magdalena - részleteit őrizte meg. Az In Mariae virginis utero laudes-antifónasorozat a Közép-Európában nagy népszerűségnek örvendő Exsurgens autem Maria Visitatiós história (július 2.) része volt;

35 a magyarországi források többségében is ezt találjuk. A Margaretha-officium (július 18.) második vesperásának Magnificat-antifónája helyén töredékünk a Sanctum nőmén Domini tételt rögzíti. A központi esztergomi hagyományt közvetítő zsolozsmakódexekben ezen a helyen az Olybrius transiebat antifóna áll (ez feltehetőleg hazai jellegzetesség), ellentétben a peremterületek gyakorlatával, melyben a töredékünkkel egyező, a délnémet-cseh térségben is ismert Sanctum nőmén gyökerezett meg.

36 Ezt olvassuk valamennyi vizsgált szepességi forrásban, valamint a brassói breviáriumban is. Töredékünk provenienciameghatározását tovább segíti a Maria Magdalena-zsolozsma (július 22.) egyetlen, a fragmentumon olvasható tétele, a Celsi meriti Maria, mely az esztergomi forráskörben ismeretlen,

37 inkább véletlenszerűen fordul elő a szepességi zsolozsmakódechen Kirche im Mittelalter. Köln-Wien, 1972. (Siebenbürgisches Archiv. Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Dritte Folge. Band 9.) - A zsolozsmaforrások temporalerepertoárján végzett újabb összehasonlító elemzést lásd DOBSZAY: /. m. 346-353. 34 Vö. GÜNDISCH, Gustav: Sächsisches Leben im 13. und 14. Jahrhundert. = Geschichte der Deutschen auf dem Gebiete Rumäniens. Erster Band: 12. Jahrhundert bis 1848. Szerk. Carl GÖLLNER. Bucureşti, 1979. 56-59. - A szebeni prépostság a 15. század elejére elsorvadt. Vö. F. RoMHÁNYl: i. m. 45. 35 A história szerzője-összeállítója a 14. századi JOHANNES de Jenstein prágai püspök. A história szövegkiadását lásd AH XLVIII (1905) 39. 36 A CANTUS adatbázis a Sanctum nomen antifónát összesen hat osztrák forrásból dokumentálja. A cseh adatokat lásd CZAGÁNY Zsuzsa: CAO-ECE III/B. Praha (Sanctorale, Commune Sanctorum). Budapest, 2002. 120. (nr. 5.0713.0640.). 37 Helyén a Dum redemptoris antifóna áll.