Murányi János szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2006)

RÉGÉSZET - TÖRTÉNELEM - NÉMETH GYÖRGY: „A hadi készületek iránt sietőleg rendelkezek." Gál Sándor ezredes székelyföldi tevékenysége 1849. januárja és májusa között

hogy az otthonlévőkkel térjen vissza a táborba. Kiss Sándor az 2. székely határőr-gyalogezred I. zászlóaljával, egy osztály székely huszárral és két ágyúval érkezett.

18 Gálnak két útvonal állt a rendelkezésére, hogy Háromszékről kiindulva a Nagyszeben alatt álló Bemhez csatlakozzon. A biztonságosabb út a Nagy-Küküllő völgyében vezetett, Székelyudvarhelyen, Segesváron és Medgyesen keresztül, a rövidebb, de veszélyesebb pedig Brassón és Fogarason át vitt. Gál ez utóbbit választotta. Egyes vélemények szerint a célja magának Brassónak az elfoglalása volt.

19 A Gál vezette székelyek Aldobolynál keltek át az Oltón. Legnagyobb meglepetésükre február 4-én reggel a sűrű havazásban Szentpéter és Szászhermány között orosz csapatokra bukkantak. Az oroszok osztrák kérésére érkeztek Havasalföldről, Brassóba február 1-én, Szebenbe február 4-én vonultak be. A hivatalos megfogalmazás szerint nem hódító szándékkal jöttek, a céljuk csupán a két város nyugalmának biztosítása volt. A mintegy 7000 fős különítmény Szebenbe bevonuló részét SZKARJATYIN ezredes, a brassóit pedig ENGELHARDT vezérőrnagy vezette. Engelhardt február 4-én reggel Brassóból észak felé indult 1 orosz gyalogos zászlóaljjal, 3 század román határőrrel, 170 kozákkal és két ágyúval. Mivel kilenc óra körül Szentpéternél magyarokba botlott, erősítést kért Brassóból. További 2 gyalogos zászlóalj érkezett 2 ágyúval, valamint 1 század osztrák dragonyos és fél század huszár.

20 A székely sereget 5000 gyalogos, 600 lovas és az 1. székely üteg 6 ágyúja alkotta.

21 A Szászhermány és Szentpéter között lezajlott ütközet nem volt jelentős összecsapás. 5-6 órán keresztül zajlott ugyan, de a kölcsönös ágyúzás mellett csak kisebb összecsapásokra került sor. Az érdekessége azonban az, hogy a szabadságharc alatt itt ütközött először meg a honvédsereg az oroszokkal. A hagyomány szerint elsőként - a Kossuth-huszárok élén - Horváth Ignác mérte össze a kardját a kozákokkal. Huszárai azonban megfutottak, a több sebet kapó őrnagyot pedig csak a 78. honvédzászlóalj katonái tudták kimenteni az 18 MAKRAY László: Bauer őrnagy Bem főhadsegédének hagyományai 1848 és 1849-ből. Pest, 1870. 121. 19 BREIT József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest, 1929- 1930. I. 329 - GYALÓKAY Jenő: Az első orosz megszállás és Erdély felszabadítása. Budapest, 1931. (a továbbiakban: GYALÓKAY) 45 - NYEPOKOjcsiCKIJ, Artúr Adamovics: Az erdélyi hadjárat orosz szemmel 1849. Fordította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta ROSONCZY Ildikó. Budapest, 1999. 31 -32. 20 GYALÓKAY 45. 21 MTAKtMs. 4925.1. 36.