Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Kristó András emlékezete. 1930-1944 (Jánosi Csaba)

leveleztünk, s mivel ő már nehezen járt terepre, több terület ásványvíz-geológiai térképét elkészítettem neki". Dr. Cholnoky Jenő, a nagy geográfus, 1948. december 20-án kelt levelében felhívja a fiatal Kristó figyelmét a tudós világban uralkodó furcsa állapotokra: „Igaz, hogy engem sokáig nem tartottak igazi tudósnak, mert mindent meglehetett érteni, amit írtam. Mert csak az az igazi tudós, akinek írásait a fene sem érti meg, legkevésbé maga a szerző!" Érettségi után tanulmányait (Cholnoky ajánlatára) a budapesti Műegyetemen szerette volna folytatni, de a határokat akkorra már lezárták, így a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karára kérte felvételét, ahol geológus-geográfus diplomát szerzett. „A Bolyai Tudományegyetemen kiváló, széles látókörű professzoraink voltak: Balogh Ernő, Török Zoltán, Tulogdy János, akiktől a pontos és bőséges adatolást, a kitartó terepmunkát és megfigyelést tanultuk meg az élményszerű beszélgetések során. Rajtuk kívül sokat tanultunk dr. Treiber János adjunktustól, aki főként a kőzettan, teleptan és laboratóriumi vizsgálati módszerekbe vezetett be. Az egyetemi évek végén a Kelemen-havasok Neagra és Haita völgyeinek geológiai viszonyairól készítettem diplomadolgozatot és sikerrel államvizsgáztam 1953 nyarán. " Kinevezését a Brassói Magyar Gimnázium földrajz katedrájára kapta, de Bányai János biztatására végül a Sepsiszentgyörgyön működő Apemin borvíztöltő vállalathoz ment hidrogeológusnak. Amikor látta, hogy terveit, álmait itt nem valósíthatja meg, a tanügyben keresett munkát. Hazatért Csíkba, itt kezdetben a csíkkarcfalvi (1954-1955), majd a csíkszentkirályi (1955-1956) általános iskolában, végül a csíkszeredai főgimnáziumban, a mai Márton Áron Gimnáziumban (1956-1958) tanított, jórészt földrajzot. „Közben állandóan jártam a vidéket, 1954-től kezdtem - a középiskolai évektől gyűjtött adatok alapján - publikálni, ahogy erre lehetőség nyílt. Kedvenc munkaterületem mindvégig a geomorfológia, negyedkorgeológia és a hidrogeológia volt. " Szakmai tevékenységében két nagy korszakot tudunk elkülöníteni. Tevékenységének első korszakában, az 1950-1970-es években jelenik meg a legtöbb dolgozata, írása. Önálló tudományos munkássága az 1955-ben, a Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Evkönyvében megjelent, Adatok a csíkszentkirályi „Borsáros" borvizes láp hidrográfiájához (KRISTÓ 1955) című tanulmányával kezdődik. Munkája a szülőfalu mellett húzódó rendkívül értékes tőzegláp részletes geomorfológiai, földtani, hidrogeológiai, sőt botanikai leírását tartalmazza. Megjegyzi, hogy „a Borsáros nem egy elhaló természeti jelenség, hanem most is élő forrásláp, amely a jégkorszak óta nem sokat változott. Csupán a források változtatták helyüket időnként." A Borsárosban három lápot különböztet meg: 1. Borsáros-láp; 2. a Borpatak melletti teraszon lévő ingoványos területet; 3. a Kisomlás alatt, a