Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása (Gál Lászió)

nyapatak esetében mintegy 9%-ot tesznek ki - tehát eléggé népes társaság -, nagyrészük gyom-, illetve útszéli növény. Az előbbiekben tárgyaltak alapján - ahol a fő hangsúly a flóraelemeken volt most néhány észrevételt szeretnék rögzíteni, melyek a déli kvadrátokban található növények sajátosságaira, illetve a kvadrátok közötti összefüggésekre, különbségekre vonatkoznak. Az I. és IV. felvételben található növényfajok inkább a szárazabb lucosokra jellemzőek. Valóban, ezek az erdőrészek a talajnedvesség szempontjából üdéknek mondhatóak, mintsem nedveseknek. Jellegzetes növényfajok: Vaccinium myrtillus - mely 35%, illetve 15% arányban ezekben a kvadrátokban tömeges -, Melampyrum sylvaticum, Majanthemum bifolium, Senecio fuchsii, Calamagrostis arundinacea, Campanula abietina, Fragaria vesca, Rubus stb. Ezek egyben jelzik azt a tényt is, hogy erdőritkítás zajlott le a közelmúltban, minek következtében kedvező feltételek alakultak ki a helioszkiofíl (hs) növények számára. A IV. kvadrátban tömegesen (60%) jelenik meg az Oxalis acetosella, mely szintén jelzésértékű. A II. és V. felvétel már nedves-vizes körülményekre utal. A többi felvételhez viszonyítva nagyobb arányban jelenik meg (vagy csak itt található valamelyik kvadrátban) a vizesebb helyeket kedvelő Tussilago farfara, Geum rivale, Caltha laeta ssp. laeía, Adoxa moschatellina, Stachys glutinosa, Crépis paludosa, Myosotis silvatica, Homogyne alpina, Impatiens noli-tangere. Ez utóbbinak az V. felvételben talált példányai nagyon hasonlítottak az Impatens parviflorára, mely adventiv flóraelem lenne ezen a vidéken; nem valószínű azonban, hogy erről lenne szó (a földrajzi zártság miatt is), inkább fejletlenebb példányok voltak. A III. felvétel - mely maga is nedves-vizes talajú (mezo-higrofitonoknak kedvező) - kevés fajt tartalmaz és azok mind értékesek. Például megjelenik itt a Soldanella major ssp. hungarica, a Daphne mezereum, a Dentaria glandulosa, a Paris quadrifolia, valamint a közeli rokonánál mindig nedvesebb helyeket kedvelő Vaccinium vitis-idaea. Mindezekkel a déli kitettségú erdőrészekkel ellentétben, az északi kitettségűeket a fejlettebb cserjeszint jellemzi, és vannak ezekben az erdőirtásra jellemző fajok is: Rubus sp., Spiraea ulmifolia, Betula pubescens, Fragaria vesca, melyek minden valószínűség szerint a szomszédos Vermed-patakvölgy Bányapatakkal érintkező hegygerincének a hatását jelzik. Az említett patakvölgyben két évtizeddel ezelőtt még fakitermelés folyt. Összegezve megállapítható a felvételi táblázatokból, hogy a társulás egyik alkotója, a Hieracium transylvanicum, minden felvételben jelen van - nem is csekély arányszámban. A területen talált, a felvételekben nem szereplő növények: Carduus palustris, Carex hartmanii, Cirsium palustre, Dactylorhiza fucsii, Equisetum palustre,