Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Bányapatak völgyének fitocönológiai és florisztikai bemutatása (Gál Lászió)

hogy miért képez a lue az 1400 m feletti déli fekvésű, meredek lejtőkön is szép, zárt állományokat. Fényigénye eléggé alacsony, ezért az újulat a gyenge megvilágítási körülmények között is fejlődőképes. A talaj kémhatásával szemben közömbös, ezért egyaránt előfordul őskőzeten és mészkősziklás talajon is. Nehezen lebomló, elhalt tűlevelei nagymértékben hozzájárulnak a fenyvesek talajának erős kisavanyodásához. Vizsgálataim előtt a Bányapatak völgyében cönológiai felmérést nem végeztek. A terület virágos növényeiről szakirodalomban publikált fajlista még nem jelent meg. Bryoflorisztikai kutatásokat a völgyben ORBÁN és BÁLINT végzett (2002). A területen több értékes, ritka fajt találtak, mint például a Schistostega perinatal, vagy az európai vörös listán státusszal szereplő Cephalozia lacinulatát (BÁLINT és ORBÁN 2003). Anyag és módszer A vizsgálatokat 1997. június és 1998. július között végeztem. Az északi és a déli kitettségű erdőkben végzett fítocönológiai felvételeken kívül rendszeresen bejártam a területet, hogy a völgy jelenlegi flóráját leírhassam/rögzíthessem. A két cönológiailag vizsgált területen öt-öt, 20 x 20 m-es, véletlenszerűen kiválasztott kvadrátokban felvételeztem, a fajok abundanciaértékét rögzítettem. A növényneveknél JÁVORKA SÁNDOR (1925) és SIMON TIBOR (1992) nevezéktanát használtam. A Bányapatak völgyének magasabban fekvő fejében - 1215 m-en - található mofettamező környékén alakult ki egy Eriophorumos tőzegláp, melynek flóráját dolgozatomban ismertetem. A flóraelem-besorolások értékeinek megállapításánál a DONITÄ et al. (1974) adatait használtam. Eredmények kiértékelése A lucosokat a régebbi cönológiai felfogásnak megfelelően a hegyi lucosok - Piceetum excelsae montanum - elnevezésű társulásba sorolták, s nagyon gyakran ezen a néven írták le. Ez a társulás (mivel rendkívül tág értelmezésű volt), különböző florisztikai és ökológiai jellegű lucosokat ölelt fel. Ezért vált szükségessé a szemléletváltás ezen a téren, melynek eredményeképpen a meghatározott földrajzi térségekben előforduló lucosokat szűkebb határok közé vonták. Ennek megfelelően BORZA a Déli-Kárpátok lucosait Piceetum montanum austro-