Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Garados-domb növényzete és dolomit gyepjeinek cönológiai és ökológiai vizsgálata (Bálint Laura)

ban (16%) jelentősen megnő az igen száraz és extrém száraz élőhelyet elviselő fajok száma (7 faj). Értékelve a relatív hőigény indikátorszámait, a lomberdő (59%) és a szubmediterrán lomberdő (30%) klímát igénylő fajok a jellemzőek. A társulás fajainak flóraelem szerinti megoszlására az Európa és Ázsia északi mérsékelt övében élő fajok (43%), valamint Európa lombhullató erdőségeinek (30%) fajai a jellemzőek. A Leontodon asper (érdes oroszlánfog) balkáni elem. Ebbe a csoportba nagyrészt hegyvidéki fajok tartoznak, a jégkor utáni száraz meleg éghajlatú időszakban honosodtak meg Erdélyben, a csapadékosabb magas hegyvidékeken. Azóta nagyrészt kipusztultak, csak a mészkőhegységekben maradtak meg nagyobb számban, egyesek az erdők védelme alatt, mások a száraz gyepekben leltek menedéket (CSŰRÖS, 1974). A relatív talajkémhatással szemben támasztott igény alapján az enyhén meszes (56%) és a meszes-bázikus (31%) értékek a meghatározóak. A társulás természetességi állapotára utal a kisszámú és kisarányú (5%) zavarástűrő és gyomfajok jelenléte, valamint az itt megtalált védett és értékes növények nagy száma. Ezek közül említésre méltó az Epipactis atrorubens, a Gymnadenia odoratissima (L.) Rich., az Orchis ustulata L. és a Prunella grandiflora (L.) Scholler, a Polygala major, a Poa badensis, a Gentiana vesiculosus. A társulás diverzitási mutatói a Shannon-diverzitás értéke: HS = 1,2772, a kvadratikus diverzitás értéke: DQ = 0,9209. A társulás fajgazdagsági értéke (S-l) 45 faj. Eredmények kiértékelése Garados növényzetét tekintve jelentősen különbözik a környék más, fátlan területeitől. Viszonylag kis területen három gyeptársulást találhatunk (franciaperjés, félszáraz és dolomit sziklagyep) az alapkőzet, illetve a kitettség változásának függvényében. A domb mezőgazdasági felhasználhatósága érdekében „agroteraszokat" alakítottak ki. Ezeken a teraszokon már kialakult egy vastagabb talajréteg, így nem érvényesül annyira az alapkőzet hatása, és vízháztartás szempontjából is kedvezőbbek a körülmények. A kaszálók jellegzetes társulásalkotó növénye a franciaperje (Arrhenatherum elatius). Az emberi beavatkozás nyomát jelzi a degradációra utaló zavarástűrő és gyomfajok előfordulásának nagyobb aránya, valamint az adventiv fajok jelenléte: Prunella vulgaris, Euphorbia cyparissias, Plantago lanceolata, Hypericum perforatum és Onobrychis viciifolia. Ezekkel