Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Kirulyfürdő két erdőtársulásának cönológiai bemutatása (Vajda Márta)

Irodalmi áttekintés Az erdőtársulásokról viszonylag kevés tanulmány, kutatási eredmény jelent meg. BÉREI SOÓ REZSŐ 1941-42-ben számos felmérést végez, eredményeit 1944ben publikálja. A Székelyföldön, növénytakaró szempontjából öt övet különböztet meg: a tölgyesek, a bükkösök, a lucosok, az alhavasi cserjések és havasi törpecserjék öveit (SOÓ 1944). Abieti-Fagetum társulásokat a Gyilkos-tó környékén, a Gyilkos-hegy nyugati és keleti lejtőin, Fageto-Piceetum társulásokat pedig a Csornád-hegyen, Tusnádfürdő délkeleti végén, illetve ugyanott, az Apor-bástya mellett, a Ludmilla-tetőn, a Csornád oldalán, a Mohos-láp mellett, a Szent Anna-tó környékén és a Sólyomkő délkeleti lejtőjén ír le. A bükkel kevert lucosokat, ahol jellegzetes Fagion aljnövényzet található, a Fagion silvaticae csoportba sorolja (SOÓ 1934). A román nyelvű szakirodalomból a legátfogóbb munka, melyben társulások is bemutatásra kerülnek, a romániai erdészeti területeket ismertető kiadvány (CHIRITÄetal. 1977). Kirulyfürdő botanikai kutatásának története A természettudományos irodalom kezdetei Erdélyben a XIV. századig nyúlnak vissza, a humanizmus és a reformáció koráig (SZABÓ 1978). Méliusz Péter Herbáriuma 1578-ban lát napvilágot Kolozsvárott, melynek tartalmát az alcím pontosítja: „Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól..." A székely flóra első kutatójaként a középajtai BENKŐ JÓZSEFET (17401814) tartja számon a szakirodalom. A köpeci lelkész a Székelyföld szülötte; munkái java része megsemmisült. „Elveszett Flora Trassylvanica-ja DIÓSZEGIFAZEKAS debreceni füvészkönyvét megelőzve adta volna Linnét magyar nyelven."(S0Ó 1940). Az első alapvető flóramű Erdélyről a segesvári főorvos, JOHANN CHRISTIAN BAUMGARTEN (1765-1843) munkáját dicséri. Címe: Enumeratio stirpium Magno Transsylvaniáé Principatui (1816). A szerző 1814-ben járt a Hargitán, ekkor járta be Oláhfalu és Parajd vidéke mellett a Lövétéhez tartozó részeket is. Baumgarten nyomdokain járt a Hargitán FRIEDRICH FRANZ FRONIUS (1829-1886) szász tanár-lelkész is. Az addigi eredményeket SlMONKAI LAJOS (1851-1910) rendszerezte és egészítette ki. Az Erdély edényes flórájának helyesbített foglalata (1887) nem csak kiváló összefoglalás és rendszerezés, tartalmazza Erdély első növényföldrajzi jellemzését is, alapul szolgálva a későbbi kutatók számára. „Erdély más