Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Halfaunisztikai vizsgálatok a Vargyas-völgy tájvédelmi körzet területén (Pál István - Varga János)

Menyhal - Lota lota (Linné 1758) Népies neve: menyhal, kutyahal. Mivel a hideg, kemény aljzatú vizeket kedveli, elsősorban a pér-, paduc- és már­na-szinttájban fordul elő, tág tűrőképessége következtében azonban a felmelegedő dévérzónában is megél. Európa vizeiben őshonos, de Ázsiában és Észak­Amerikában is előfordul. Aktivitásának maximuma a téli hónapokra esik. Fenékhal, napközben a kövek között vagy a part üregeiben fordul elő, éjszaka tevékeny, főleg ekkor jár tápláléka után. Kis egyedszámban fordul elő a Vargyasban. Sügér - Perca fluviatilis (Linné 1758) Népies neve: vésett ajkú paduc. A szakirodalom szerint a változó vízhozamú kisebb folyók alsó szakaszá­nak jellemző hala, melyet róla neveztek el. A Vargyasban csak elvétve fordul elő, ezek az alsóbb vizekből úsznak fel. Összegzés Ismeretes, hogy a mindenkori vízi biotópokat a klíma, a vízjárás és vízmi­nőség (kémiai és fizikai), a víz sodrása, a geológiai viszonyok, a talajminőség, az ennek megfelelő part és a hozzá tartozó vegetáció stb. együttesen határoz­zák meg. Az áramló vizek minden szakasza jellegzetes biotópot alkot, amelyek nem válnak el éles határral, hanem egymásba folynak. A különböző halfajok elterjedése és előfordulása a mindenkori ökológiai körülményektől függ. Dolgozatomban igyekeztem kiértékelni - a halbiológiában tudományos szem­pontból is gyakran alkalmazott szakaszos beosztást is figyelembe véve - a Var­gyas-patak halfaunáját. A vizsgálatok során feldolgozott halfajok az egyes szint­tájak típusos fajainak tekinthetők. A pisztráng-szinttáj jellemző halai: a sebes pisz­tráng, kövicsík, fürge csellé, botos kölönte; a pér-szinttáj típusos képviselői a pén­zes pér és a petényi (magyar) márna; a paduc-szinttáj névadó faja a paduc; a már­na-szinttáj jellemző halai közül a sulytásos küsz említhető meg. Mindezek ellené­re megállapítható, hogy a Vargyas-patakon sem különülnek el ezek a szinttájak élesen, hanem inkább egymásba folynak. Összegzésként megállapítható, hogy a Vargyas-patak halfaunája fajgazdag­nak és igen változatosnak tekinthető. Többségében Európában (és Eurázsiá­ban) bennszülött (endemikus) és őshonos (autochton) fajok fordulnak itt elő. Nagyrészt a patak jellegének megfelelően áramláskedvelő (reophil) fajokból tevődik össze. Az itt élő halfajok Európa jelentős részén már védelmet élvező, ritka fajok, de a Vargyasban még erősnek, stabilnak tekinthető populációkkal képviseltetik magukat.

Next

/
Thumbnails
Contents