Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)
Halfaunisztikai vizsgálatok a Vargyas-völgy tájvédelmi körzet területén (Pál István - Varga János)
a populációk és fajegyüttesek szerkezetének és dinamikájának az elemzése került. 1999-ben diplomamunkámban a Vargyas-patak kémiai és fizikai jellemzőinek feldolgozása mellett, a gerincesek faunájára vonatkozó kutatásaimat öszszegeztem, melynek egy részfejezete a halfauna feldolgozására terjedt ki. Jelen dolgozatomban ennek ismertetésére térek ki. Mintavételi terület és gyűjtőhelyek A mintavételi terület a Hargita hegység nyugati oldalán terül el, a Vargyaspatak vízgyűjtő területét foglalja magába. A Vargyas-patak a Hargita hegység délnyugati oldalából ered, 840 méteres tengerszint feletti magasságból. A forrás és az Olt folyóba való ömlése között 40 km-t tesz meg, vízgyűjtő területe 512 km 2 . A mintavételi terület geográfiai és vegetációs viszonyai A Hargita 600-700 méteres tengerszint feletti vulkáni platóját főleg vulkáni tufák, breccsák építik fel, de messze lenyúlnak egyes lávafolyások is, néhol pedig iszapárak (laharok) képződményei ismerhetők fel (KRISTÓ 1995). A plató domborzatának alakításában a folyóvizeknek volt jelentős szerepe. A plató felszínét széles, sekély mélységű völgyek tagolják, de délnyugat felé a plató peremén 200-300 m mély, meredek falú, szurdokszerű völgyekké válnak és szabdalják fel a puha piroklasztitokat, és egyre inkább hátravágódnak a platóba (PÁL 1999). A plató peremén 500-600 m vastagságot meghaladó mezozoos mészkőrétegek 1-2 km szélességben jelennek meg a felszínen. Ebbe vágta be magát a Vargyaspatak, és hozta létre a Vargyas-szurdokot. A szurdokban és környékén karsztformák fejlődtek ki: víznyelők, kőfolyások, dolinák, karmezők és több mint 110 barlang. A vizsgált területen az évi átlagos napfénytartam 2000 óra, ebből a meleg félévben (április-szeptember) 1300 óra, a hideg félévben (október-március) 700 óra. Az évi átlagos besugárzás 114 kcal/cm (a Meteorológiai és Hidrológiai Intézet adatai alapján). Az egész területre jellemző a hegyvidéki klíma, az átlagos évi középhőmérséklet 6-7 °C. A domborzat következménye a gyakori hőmérsékleti inverziós jelenségek előfordulása, amikor is a nehezebb hideg levegő a völgy alján gyűl öszsze (akár 3-4 °C-al hidegebb a magasabban található levegőnél). A terület csapadékviszonyait a domborzat és a nyugati irányú szelek határozzák meg. A csapadékmennyiség évi átlaga 800-1000 mm, ennek nagy része eső, a többi pedig hó formájában hull. A legcsapadékosabb hónap június-július, a legszárazabb janu-
