Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

A gyepi béka (Rana temporaria Linnaeus, 1758) állományvizsgálata petecsomó számlálással egy Csíkszereda melletti nedves területen (Demeter László)

A tócsákat árnyékoló bokrok és fák kivágása feltehetőleg megváltoztatja a tócsák hőháztartását, növényzetét, ami kedvező is lehet a békák szempontjából. A gyepi béka a vizsgált területen általában a nyílt tócsákban jelenik meg na­gyobb számban. Predáció és combgyűjtés A békák szaporodási időszakában a fehér gólya rendszeresen fogyasztja a gyepi békát, mivel a legkorábban megjelenő táplálékforrásnak számít. (Ké­sőbb, a rovarok megjelenésével, táplálékának zöme egyenesszárnyúakból, fu­tóbogarakból és földigilisztákból áll - személyes megfigyelések). A békapeté­ket a tarajos gőték csemegeként fogyasztják (személyes megfigyelések Kolozs­vár környékéről), de a vizsgált területen nagyon kis számban vannak jelen. A helyi lakosság, különösen a horgászok tavaszi ínyencségként szívesen gyűjtik a békacombot, de feketepiac is létezik ennek értékesítésére. A béka­gyűjtők általában naponta ötvenet, néhány százat zsákmányolnak, de elő­fordul ezres fogás is (személyes megfigyelések és békagyűjtők közlései). Nem tesznek különbséget nőstény és hím egyedek, sem pedig fajok között - a gyepi békáéval részben átfedő a szigorúan védett mocsári béka szaporodása. A meg­ölt nőstények kivétel nélkül petések, mivel a petelerakás után a nőstények azonnal elhagyják a vizet. A combgyűjtők jól ismerik, és rendszeresen felkere­sik a legnagyobb petézőhelyeket (pl A8-as tócsa). A területen a Te5, A8 és A9­es tócsánál megfigyeltem békagyűjtőket, és békamaradványokat találtam az A4, A6, A8, A13, To 13 petézőhely közelében is (a legjobb petézőhelyek majd mindegyikénél, vö. 1. táblázat). A combgyűjtők által hátrahagyott békamarad­ványokat a szarkák fogyasztják el, kivéve a nőstényekből maradt petéket. A fehér gólya szintén csipeget a békamaradványokból, de inkább az élő zsákmányt része­síti előnyben. A békagyűjtés hatásáról az állományok nagyságára a nemzetközi irodalom­ban is kevés adatot találunk. Az Egyesült Államokban az XIX. század végén és a XX. század elején virágzott a békacomb-kereskedelem. (GIBBONS et al. 2000) Az 1900-as évek elején békák tonnáit szállították el Dakota és Minneapolis álla­mokból. 1973-ban a kereskedelmi társaságok egy-egy fajt levettek az ajánlatlistá­jukról, tekintettel a fajok megfogyatkozására (EMMONS 1973, idézi COLLINS és STORFER 2003). LANOO et al. (1994) becslése szerint Iowa állam egy megyéjében a békaállományok nagysága 20 millióról 50 000-re csökkent, és ennek okaként legalább 1/3 részéért a gyűjtést, a fennmaradó mennyiségért a vizes élőhelyek lecsapolását tekintjük (idézi COLLINS és STÖRFER 2003).

Next

/
Thumbnails
Contents