Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

A gyepi béka (Rana temporaria Linnaeus, 1758) állományvizsgálata petecsomó számlálással egy Csíkszereda melletti nedves területen (Demeter László)

A legtöbb petecsomót az A8, To 12 és To 13 petézőhelyen találtam, ezekben a tócsákban a minimum négyévi átlagos petecsomószám meghaladja az 500-at. Ezek tekinthetők a gyepi béka legjelentősebb petéző élőhelyeinek a területen. Szignifikáns pozitív korreláció áll fenn két vizsgált évben a tócsák felülete és a petecsomók száma között, míg egy évben az összefüggés statisztikailag nem szignifikáns, így 2002-ben r = 0.907, p<0.001, n = 10; 2003-ban r = 0.812, p<0.005, n = 11; 1999-ben r = 0.545, n = 10, n. s. A számításokból kihagytuk a Tol3 petézőhelyet, mint a területen nem tipikus élőhelyet. Az összefüggés természetesen nem feltétlenül jelent preferenciát a gyepi béka részéről a nagyobb felületű tócsák irányába, egyszerű területhatás is lehetséges: a nagyobb területű tócsáknak nagyobb a „vízgyűjtő területe" a békákra nézve. A tócsák távolsága a patakoktól, amelyek hibernáló helyként szolgálhatnak, meghatározó lehet abban, hogy hány gyepi béka petézik egy adott tócsába. Éíőhelyváltozás A legsúlyosabb hatású élőhelyváltozás két tócsa kotrógépekkel történt elsimítása volt, ami a tavaszi olvadékvíz gyors eltűnését eredményezte (A2, A3). (1. táblázat) Egy tócsát kimélyítettek és összekötötték az Olt régi medréből kialakított halastórendszerrel (A4). Két évvel a beavatkozás után az eredeti tócsa közelében megjelent sekély vízbe petéztek a békák. Két tócsa esetében kivágták a fűzbokrokat (Te5, A7), aminek nem volt érzékelhető hatása a petecsomószámra. Az építkezési törmelék és fűrészpor lerakásának szintén nem volt kimutatható negatív hatása (Te5, A8), ahogyan a vegetáció felégetésének sem (A8). Az A8-as tócsa esetében az égetés utáni években a petecsomók száma nagymértékben növekedett. A tócsák kevesebb mint felénél (6) nem történt jelentős ember által okozott élőhelyváltozás. A tócsa aljzatát (szubsztrátumát) képező talajrétegek megbolygatása megváltoztatja a tócsa vízháztartását (A2, A3). A víz kora tavasszal megállt a tócsák helyén maradt mélyedésekben, és ezért több petecsomó is megjelent, de később a víz gyorsan visszahúzódott, és a peték kiszáradtak. A nehézgépek jelenléte kedvezhet is tócsák kialakulásának egy adott területen, mivel tömöríti a talajt. Az irodalomból több példa ismert, mikor katonai gyakorlótereken időszakos tócsák alakulnak ki.