Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Korabeli bizonyítékok a bölény Kárpát-medencei elterjedésére és kihalására (Náhlik András - Mara Gyöngyvér)

A bölény XVI. századi erdélyi elterjedését megerősíti a CSŐRE PÁL (1994) által idézett történelmi dokumentum, amely szerint 1551-ben Lázár István, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főbírája Nádasdy fogarasi vadaskertje számára négy bölényt küld ajándékba. Talán a legmegbízhatóbb írásbeli bizonyíték a bölény erdélyi előfordulására vonatkozóan I. Rákóczi György levele, melyben Bornemissza Pált bölényvadászatra hívja meg: „Georgius Rákóczi dei gratia Princeps Transilvaniae, partium Regnii... Istennek különös kegyelméből és jóvoltából megesvén köztünk és a Svéd és Francia királyok között magyar édes hazánknak, igenis nagy hasznára az frigy kötés, mivel követ Uraméknak ma is hozzánk való és megmutatott hajlandóságaikat és emberségeuket viszonlagolni kívánjuk, annak okáért rendeltük ez hónap 27-ere a Csiki és Gyergyói havasunkban régi szokás szerint egy bölényes vadászatot, melyre, hogy Kglmed is pecéreivel megjelenjék kegyelmesen óhajtjuk. Hadgyuk azért kegyelmesen Kglmednek, hogy ezen hónap 23-án Görgény várunkban, hova összvegyülésünk helyét rendeltük és magunk is követ uramékkal és számos úri rendekkel megakarunk jelenni, okvetlenül fegyvereseivel, ebeivel és Bölényvadászathoz értő pecéreivel és veremásóival megjelenni el ne mulassza. Datum Albae Iuliae, die 18 septembris 1643. Rákóczi m. p." (FERENCZI 1933) ENTZ GÉZA (1879) szerint a Mátyás király krónikása, Bonfínius által említett „sörényes" vadtulok nyilvánvalóan bölény. Mátyás király korában a Bakony erdőin kívül csak a Kárpátok rengetegeiben élt szabadon. TURÓCZI LÁSZLÓ 1729ben kelt munkájában a Bakony vadjai között még felemlíti (TURÓCZI 1729). FRIDVALDSZKY JÁNOS jezsuita szerzetes 1767-ben, Kolozsvárt megjelent latin nyelvű munkájában mondja (Élnek Erdélyben): „Borzasztó sörényű bölények (egy neme ez az erdei tulkoknak), melyeket évszázadunk negyvenedik éve előtt a gyergyói savanyúvíz források mellett fekvő tó körül, hova a nyár heve elől húzódtak, vadászni szoktak s vadászatban el is ejtettek." (FRIDVALDSZKY 1767) FRIDVALDSZKY véleményét osztja MOJSICSOVICS (1887) is, aki azt írja, hogy 1767-ben a bölény csordákban legelt a gyergyói hegyeken, kivált a Kelemen-havasokon és Máramaros erdeiben. BENKŐ JÓZSEF 1767 és 1787 között írt munkájában Füle-helység leírásakor említi, hogy „...nem rég a Borostyános erdőben a vadászok bölényt (urust) is láttak". SULZER (1781) is azt állítja, hogy „...azon Moldova és Erdély között levő iszonyú vadonban ellenben, hol a borzasztó erdőkben két napon át inkább hegynek fel és le s eldőlt fenyők alatt inkább mászkálni, mint járni kell; a ghymesi szorostól Rodnáig többször mint egyszer láttak ily hosszúszakállú és rövidlábú vadtulkokat." SZALAY (1915) szerint Magyarországon - Erdélyt és Máramarost kivéve a XVI. század elejétől kezdve már nem volt bölény, a székely-moldvai határhegységben azonban kb. 1790-ig fennmaradt. Egy Körössy nevű szerzőnek az