Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Korabeli bizonyítékok a bölény Kárpát-medencei elterjedésére és kihalására (Náhlik András - Mara Gyöngyvér)

egyszer tévesek, úgy gondoljuk, nem lehet érdektelen sorsának, kihalása körülményeinek tisztázását megkísérelnünk. A bölény - más néven belény, belénd, bölön, bedény, begyény, begye (A Pallas Nagy Lexikona) - a helynevek tanúsága alapján a Kárpát-medencében általánosan elterjedt volt. HANKÓ (1933) szerint a Belényes, Belány, Bölön, Bölöny, Bölin, Belénd, Bilind; a székely: Begyin, Begyen; a szláv: Zubrohlava, Zubrating helységnevek a bölény, illetve annak szláv nevéből, a zubr szóból erednek. JICKELI (1927) azt írja, hogy a bölény a történelem előtti és korabeli időkben lapályon élő volt, és csak az ember zavarása után húzódott fel a hegyvidékre, erdőségekbe. Ezt látszanak alátámasztani a sík vidéki szláv eredetű helységnevek: a tiszántúli Zombor és Zobr; Kis-Zombor Torontálban; Zombor Temesben; Zombor, Zombó Aradban (HANKÓ 1933). A Magyar Oklevél-Szótár (ZOLNAI 1906) 1211-ből és 1330-ból Belén, illetve Belend helységet, 1302-től Belén vezetéknevet említ. A bölény valamikori jelenlétéről tanúskodnak a XIX. században leltárba vett Bihar vármegyei Kisbelényes, Belényes, Belényeskocsuba, Belényeslázur, Belényesörvényes stb., a Háromszék vármegyei Bölön, a Szilágy vármegyei Bölöny-tanya, de valószínűleg a Máramaros vármegyei Bilin, a nyitrai Kisbölgyén és Nagybölgyén és a Maros-Torda vármegyei Alsóbölkény és Felsőbölkény helységnevek is (JEKELFALUSSY 1892). Kalotaszeg helynevei között ilyeneket találunk: Belenyes vagy Belényes hely, Belenyes vagy Bolenyes hegy, Belenyes oldal, Belenyesi kaszálórét, Belenyes alja rét Bánfíyhunyad közelében, valamint Belenyes kaszáló, Belényes hegy, Belenyes oldala, Belenyes dereka stb. Kapus vidékén (SZABÓ 1942). Érdekes helyneveket tesz közzé ÚJFALVI SÁNDOR (1854) egy ciblesi „főispányi vadászat" leírásakor. A hajtások nevei között a Bölény árka, Bölény észak és Bölény oldal helyneveket olvashatjuk. A hazai bölény létezésére utaló, talán első írásbeli bizonyítékot a Váradi Regestrumban (Regestrum Varadiense) (KANDRA 1898) találjuk, ami a Jeruzsálemi András király (1205-1235) korából való, 389 oklevélből álló peranyag. A perek Váradon játszódnak le, a peresek 600-nál több faluból, helységből valók. Itt olvashatjuk, hogy a „Gorou-falusi Apaj néminemű kardot vévén észre SzentMárton faluba való bölényvadásznál, őt lopás miatt törvényre adá. Bíráskodék Pál, a bölényvadászok ispánja (comes bubalinorum)..." (107. sz. okirat, 291.) Más helyen: „Volter pörbe kap vala Péterrel, vádul hozván fel, hogy Péter neki egy ezüst márkával adósa, és mikor kéré, Péter tagadta... Kiket kihallgatván Joakim, Lászlónak, a bölényvadászok ispánjának a helyettese, István nevezetű pristáldus kíséretében Váraddá küldötte..." (290. sz. okirat, 413.) Vagy: „Az Ipp-falusi bölényvadászok a Günther-fiakat úgym. Ananiást, Azariást és Mihályt a király elé idézték, mondván, hogy a Dédács nevezetű föld tulajdonuk és azo-