Bálint Laura szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Természettudományok (Csíkszereda, 2004)

Alcsík történeti ökológia szempontú bemutatása az elmúlt két évszázadban, különös tekintettel a nedves élőhelyekre (Jánosi Kincső)

sőbbiekben látni fogjuk. Megépítése rengeteg fát igényelt, a nedves területek szempontjából pedig csak negatívumot jelentett. 1948-ban államosították az erdőket, a faipart, megszűntek a közbirtokos­ságok. Az 1948-as államosítás áldozata lett néhány alcsíki gyár is Szent­mártonban, Tusnádon és Simonban (OLTI 2003). Az erőszakos téeszesítés el­ső szakasza 1949 és 1951 között zajlott le. Sok változás történt az 1850-1950 közötti 100 évben, alapjaiban mégsem rendítette meg a falusi társadalmat, szerkezetet. A lakosság jelentős számbeli növekedést mutat ebben a periódusban, és elmondható, hogy jelentős antro­pogén hatások érték a tájat. A legfontosabbak: a szántók jelentős növekedése, és csökkenése is, a folyószabályozás, a vasút megépítése, az erdők államosí­tása, a kollektivizálás, a városiasodás felgyorsulása, az iparosodás stb. Ebben a száz évben sok térkép készült, de ezekből az 1943-44-es, csak er­délyi katonai felmérés során készült térképről vontam le néhány következte­tést. (2. térkép) A második világháború idejére még több területet törnek fel és tesznek termővé. Ez a területfeltörés fokozatos, hiszen tudjuk, hogy az 1850-es évek­ben még sok legelője volt a vidéknek az állattartás miatt. A legelő azonban már nem volt elég az 1895-ös évben, mikor azok kiterjesztését látták egyedüli megoldásként a kivándorlás mérséklésére, ez viszont részben az erdők irtását jelentette. Láthatjuk például a Bánkfalva és Csekefalva közötti részt az előző térké­pen, amely füves területként (legelő vagy kaszáló) volt ábrázolva. Itt már szán­tóként jelenik meg. Az Olt menti települések növekedésével együtt járt a ter­mő területek növekedése is, a gyepek és az erdő rovására. Lázárfalvától ke­letre, illetve délre összefüggő irtások vannak. A Szent Anna-tó és a Mohos kör­nyéke sem érintetlen erdő, mint ahogy azt az 1769-1773-as felmérésen ábrá­zolták. A Lucs-tőzegláp is megjelenik mint nedves terület, mocsár. Csíkszentkirály Poklonfalva tízese és Kencseszeg is külön szerepel, Csekefalva és Szentmárton már összeépült. Csíkszentimre Alszeg, Felszeg és Oltelve tízesek­kel ábrázolt. Az Olt ártere és a nedves területek néhol név szerint is megtalálha­tók, így például: Szentimre és Szentsimon között a Taploca-tó nevű mocsaras te­rület, Simontól északra pedig a Hidegségrét nevű mocsár. Bánkfalva és Szentmárton között az ekkor már felhagyott mikroteraszok szépen láthatók.

Next

/
Thumbnails
Contents