Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)
indokolták ezt. Kuriózum csupán, hogy az Udvarhely megyei Homoródalmáson 1947-ben is még nyomásos gazdálkodással éltek? 37 A mezei munka rendje nem függhetett a földműves szubjektív akaratától, szeszélyétől. A mezőgazdasági termelés egymáshoz szükségképpen kapcsolódó fokozatai diktálták a munka sorrendjét és ritmusát. Az év során a dologvégzés kötelező idő- és sorrendje alakult ki. A nyomásos gazdálkodás, a pihentető rendszer nem zárta ki a trágyázás szükségességét. Háromszéken ekképpen vonták meg hosszú idők tapasztalatát: egy hold szántóföld mintegy 16 szekér trágyát kívánt, de nem lett volna ártalmára 30 szekérnyi sem. A félszilaj állattartás körülményei között, az istállóban való tartás rövidsége miatt így sem kerülhetett elégséges trágya a szántókra. A gazdák ezért a tavaszi-nyári-őszi legeltetési idényben kosároztatással javították a szántóföld, esetleg a kaszáló termőerejét. A kosároztatást a nyomásnak maradt fordulóban végezték. A vetésmezővel ellentétben a faluhatárnak ez a fele most a legeltetést, a marhatartást szolgálta és pihent. 38 Ebben az erdős, hegyes régióban a korábbi erdősterületet óriási munkaráfordítással, irtással alakították szántófölddé, kaszálóvá. Csíkszék szántóterületének jó hányada gyengébb gabonatermő föld volt. A kenyeret adó tilalmas vetésmezőt ez okon is kellett szigorú rendtartással hatékonyan oltalmazni, védeni. Imreh István professzor kutatásaiból tudjuk, hogy a XVII-XVIII. században és a XIX. század elején egy szem vetőmag legtöbbször mintegy 3-4 szemet hozott. A háromszéki majorsági birtokokon, Bodokon, Málnáson, Oltszemen, Zalánon négy-ötszörös, jó évben hatszoros terméshozamot regisztráltak. Az 1750-es adóügyi összeírás adatait felhasználva Trócsányi Zsolt úgy találta, hogy Felcsíkon búzából 1:2,08-hoz, rozsból 1:2,24-hez, árpából 1:2,24-hez, míg zabból 1:2,84-hez volt a vetőmag és a termés közötti arány. Eszerint egy gabonaszem három szemet sem hozott. Azt se felejtsük el azonban, hogy a Egyed Ákos: A parasztság Erdélyben a századfordulón. Bukarest, 1975. 99.; Imreh I.: i. m. 193-194., 202-203.; Kozán Imre: Fekete ugar. Bukarest, 1978. 33-34., 58-59., 76. Kozán Imre agrármérnök szóban és írásban is elmondotta, hogy a két világháború között mennyi vesződség forrása volt a csíki ugarhagyásos gazdálkodás felszámolása; Vitos Mózes: Csíkmegyei füzetek. Csíkszereda, 1894-(1902). 483. Benedek Ferenc (született 1926-ban), csíkszentkirályi lakos emlékezett, miszerint a faluban az 1930-as évek végén és 1940-esek elején ugarhagyásos gazdálkodás folyt. A nyomáshatárról lásd még az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár IX. kötetét. Budapest-Kolozsvár, 1997. 824-826. (A továbbiakban SzT). A XIX. században Csicsóban bevezették a háromfordulós rendszert; Pesty Frigyes: Magyarország helységnévtára. Országos Széchényi Könyvtár. F. 245. Imreh I.: i. m. 197-199. Lásd még a tusnádi rendtartást. A kosározásról lásd SzT. VII. Budapest-Kolozsvár, 1995.277.
