Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

„Ez volt az medgyesi végezés, ennél sem több, sem kevesebb; úgy emlékezem reá, mint mai napra" - írja Bethlen.'

4 A fejedelem határozottan leszögezi, hogy a fenti négy pontban egyezség született közötte és a székely nemesek között, melyet az utóbbiak csalárdul megszegtek. A rendektől támogatott székelyföldi nemesek megakadályozták a fenti pontok beiktatását az országgyűlés végzéseibe, sőt nem adtak „autentice (= hitelesített) semmi levelet, hogy emanáltassék (= kibocsáttassák), erről semmiképpen nem akartak, noha igen solicitálta (= kérte) őket commissarius uram".

15 Valójában az 1614. évi medgyesi orszggyűlés ismert és kiadott határozataiban - mint utaltunk rá - még csak nyomát sem leljük az említett pontoknak. A végzések 35. és 36. cikkelye csupán a szabad sóhasználat kérdéséről ejtett szót, azt rendezte és a brassaiak ellen felhozott székely panaszokat orvosolta.

16 Bethlen a rendek ellenállása láttán nem erőszakolta akaratának átvitelét. Mi több, kénytelen volt meghátrálni. Ekkor még nem volt elég szilárd a hatalma, még egyezkednie kellett a rendekkel, köztük a sértődött szászokkal és az előnyökhöz jutott székely nemesekkel. Az erőviszonyokat ismerve nem meglepő az, hogy Medgyesen más lényeges kérdésben is kompromisszumra volt kénytelen lépni. Ezt annál inkább meg kellett tennie a székely jobbágyság kérdésében, mert a háromszékiek zöme 1614 nyarán sem volt hajlandó elismerni őt fejedelemnek, és Báthori Gábor öccsét, Andrást hívta Erdélybe." Bethlen azonban nem adta fel a harcot a szabad székelyek jobbágyosításának felszámolásában, minthogy tovább küzdött a kincstári birtokok visszaszerzésében és a fejedelmi bevételek gyarapításában is. Eltökélt szándéka, következetessége és rátermettsége a kiutak keresésére és megtalálására addig nyugton nem hagyta, amíg a feltett célt el nem érte. 1615 őszén viszont, amikor már helyzetét némileg megszilárdította, a kolozsvári országgyűlésen sikeresebben léphetett fel. Törvénybe iktatta a kincstári birtokok „rekuperálását", és a rendek szabad kezet adtak neki a székely kérdés rendezésében is. Az országgyűlés 6. cikkelye ezt így foglalta össze: „Jelenti Nagyságod propositiójában (= előterjesztésében) kegyelmes urunk, hogy az székelységnek dolgát igen rend és mód nélkül valónak értené lenni, kiket hogy Nagyságod, ideje lévén hozzá, jó móddal eligazíthassa, és minden egyenetlenségeket közöttök complal4

TTár. 1908.234. 15 Uo. 16 EOE. VI. 422-423. 17 1614. június 12-én Kézdivásárhelyen a háromszéki katonáskodó székelyek nevében többen levelet írtak Báthori Andrásnak, amelyben Bethlen ellen a trón elfoglalására szólították fel, minden támogatásukat megígérvén. A levél megfogalmazói kiemelték, hogy „a szegény Báthori Gábort minden rendek siratják és óhajtják, még a leányasszony népek és gyermekek" is. Nem feledkeztek meg - mint írják - „Báthori Gábor mü velünk jót tött voltárul"; számukra „örök síralom az ő felsége keserves halála". EOE. VI. 535-537.