Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

szabad székelyek és a nemesség között kiújult, pattanásig feszült ellentétekről. „Mi - írja jelentésében a főkapitány - felséged instructiója (= utasítása) szerint akarnánk dolgunkban Szuhay urammal procedálni (= eljárni), de akkor nem lehete, mert magunkat is csaknem megölének az Három széken, és azt mondák, hogy vagy jobbágya, vagy nem jobbágya az nemes embernek valaki, de ők azt köztük lakni nem engedik, sőt az féle régi ősi jobbágy ha az urának akar szolgálni, mind levágják egy gyűlésbe őket, úgy hagyánk békét neki az igazgatásnak."" A szabad székelyek azzal fenyegették a nemeseket, hogy „mind feleségestől, gyermekestől le vágják" őket, „úgy mint ez e jobbágy keresőket".'

2 A fejedelem azonban arról értesült, hogy a nemesség folytatta a szabad székelyek erőszakos jobbágyosítását. „Ir felséged... az felől, hogy az nemes rendtől az szabad székely háborgattatnék, és némellik szép szóval, némellik az hadakozásnak színe alatt fenyítékkel jobbágyává akarná tenni őket, jószágokat elfoglalván" hangzik a főkapitányi jelentés.

15 Említettük már, hogy maga Bethlen is tanúskodik a medgyesi országgyűlésen a székelyek jobbágyosítása/jobbágyosodása körül kirobbant heves nézeteltérésről. 1620 nyarán az öccsének, Bethlen István kormányzónak írt saját kezű levelében megemlíti, hogy az 1614. évi medgyesi országgyűlés elé terjesztett javaslatait annak idején négy pontban összegezte. Ezeknek értelmében: 1. Mindazok a szabad székelyek, akik „az medgyesi gyűlés előtt... az zászlók alól jobbágyságra attak magukat, ab antiquo (= ősidők óta), azok örökké oda maradjanak". 2. Minden tíz székely jobbágy után, sőt „tíznél alább végig valóról is" uraik „egy-egy jó lovas szerszámos embert tartozzanak adni a hadba". 3. A székelyföldi jobbágy sem „vonhatja magát ki az teher viselésből", tehát a „laksági", azaz vármegyei jobbágyokhoz hasonlóan adózzon az államnak. 4. A medgyesi országgyűlés után senki a hadviselésre kötelezett szabad székelyek közül magát jobbággyá le nem kötheti; négyszáz forint bírsággal büntessék az olyan nemest, aki a szabad székelyek sorából jobbágyot fogadna be. Az ilyet a székely község minden kárpótlás nélkül „megdúlhassa" és a hozzá szegődött jobbágyot „absque ullo remedio" (= minden törvényes eljárás nélkül) visszafoglalhatta az országot szolgáló had soraiba. székely gyalogságot. Különben maga Szádeczky is helyesbítette később az általa a Székely Oklevéltárban közölt levél keltezését, és azt is jelezte, hogy a levél írója az „egyik székely főkapitány" volt. Lásd Szádeczky Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya. Budapest, 1927. 231. " SzOkl. IV. 212-213. 12 A levélíró székely tisztségviselő érzékelteti azt a roppant feszültséget is, amelyeknek körülményei között a Bethlen-lustra összeállítása lefolyt. 15 SzOkl. IV. 212.