Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)

törvény alkotói, még ha számunkra nem teljesen világosan és pontosan fogalmaztak is. Ok azonban - vélhetően mindnyájan - tudták, hogy mire utaltak.'

0 A XVII. században a falu által használt föld nagy része közföldnek számított. A csíkszenttamásiak konstitúciójukban kimondják: „Első, hogy a falu határa közös."" A faluközössegbeli család az örökföld mellett birtokolta, használta még a kiosztott szántót, kaszálót, vagyis a nyílrészt, továbbá a mindig közhasználatban lévő legelőt és erdőt. Az örökföld kategóriájába tartozott elsősorban a belső telek, de nem csupán az, mert idővel örökfölddé válhatott a szántóföld, sőt a kaszáló is. Eredetét tekintve lehetett örökölt, cserélt, vásárolt, de irtásföld is. A mi esetünkben Monyasdon osztott föld volt. Ilyen osztott terület, a faluközösség beleegyezésével kapott föld minden településen lehetett. A belső teleken állott a ház, több gazdasági épület. Lehetett rajta zöldséges, gyümölcsös. Belső jószágnak, örökségnek, üléshelynek, fundusnak, Csíkban még gyükernek mondották ezt. Mindenhol mindenki, még a nemes és a lófő is, a kommunitástól kért, kapott házhelyet a faluban. A szántóföld felosztásának jól kialakult gyakorlata honosodott meg. A két fordulóra oszló teljes határt dűlőkre bontották. Minden dűlőt egyenlő számú parcellára szabdaltak fel. A nyílvonáskor az egyenlőség és az igazságosság elvének a betartását követték.

12 A Csomortán, Csobotfalva, Deine, Menaság, Mindszent, Pálfalva és Csíkszentlélek közös birtokának, a Negyedfélmegye havasának az 1620 körül alkotott konstitúciója többszörösen kimondotta, hogy aki a közös érdek ártalmára van, az, ha ideiglenesen is, elveszíti a havasbirtoklás jogát. Aki a közösen rögzített időpont előtt bemegy a havasba, aki nem járul hozzá a közös költségekhez, aki másnak eladja havasbeli részét, mert neki nincs szüksége rá, aki az elfogadott falutörvénnyel ellenkező magatartást észlelne és azt eltitkolná, nem értesítené arról a havas bíráit, sorsa az, hogy „kivesszen a havasból". Mindezek felsorakoztatásával a Monyasd és a Negyedfélmegye rendszabályának formai és tartalmi hasonlóságára figyeltünk fel. Mind Imreh István, mind Tagányi Károly úgy látta, hogy a legrégibb székely falutörvény, amely erdővédelmet írt elő, az a csíkszentmihályi volt (16221639). Ennek a konstitúciónak az 1639-es pótlásában a szentmihályiak megtiltják a gyepükért mellékének és általában az erdőnek tűzzel való irtását. 10 Imreh István: A törvényhozó székely falu. Bukarest, 1983. 275-277.; CSSZM. 6334/45/100. " Imreh István: i. m. 154-157., 161-164., 327. 12 Imreh István: i. m. 154., 157., 164., 166.