Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)
Bethlen nem adta fel a harcot a székelyföldi nemesekkel. Már az 1616. év őszén tartott segesvári országgyűlésen törvénybe foglaltatta a székely jobbágyok megadóztatását. A határozatok értelmében „valamennyi jobbágy, (vagy) lófő, drabant és szabad székelyből lött jobbággyá közöttök, az vármegyék módja szerént minden jobbágynál száztíz pénzt megadják, de csak az portára való szükségre, azoknak penig felszámlálására bocsássa ő nagysága bizonyos meghitt emberit, kik az székelységnek állapotját tudják." 54 Mind a székelyföldi jobbágyok megadóztatása, mind pedig az e célból elrendelt összeírás Bethlen székely politikájának új vetületét jelezte. Azt az újítást, amely 1620 nyarától sarkalatos pontja lett a székely kérdés rendezésének, és amelyet az 1622. évi besztercei országgyűlés törvénybe is iktatott. 1618 őszén, a kolozsvári országgyűlésen a fejedelem újabb kísérletet tett a székely jobbágyság összeírására és megadóztatására. Noha közötte és „az székelységről való követek és regálisokkal hívott személyek" között egyezség jött létre, azt most sem iktatták törvénybe. Bethlen szerint a székely nemes küldöttek megígérték, hogy a portai adó fejében „minden ekétől egy forintot, fél ekétől 120 pénzt, marhátlan embertől 20 pénzt adnak". Úgy döntöttek „formalibus verbis" (= szóban), hogy a nevezett adót megadják a „jószágos fő és jószágtalan egyházi (= egy házzal bíró) nemes emberek, lófejek, veres darabantok, szabad székelyek, és eleitől fogva zászlók alól csinált s elfoglalt jobbágyok". Az adó behajtására a fejedelem „bizonyos commissariussit kibocsássa, kik által az ekeszámot connumrálják (= számba vegyék), minden 4 ökröt egy ekére tudván, 2 ökröt fél ekére; valamennyi eke barma találtatik akárkinek is a limitatio szerént tartozzék minden ekétől az egy forintot megfizetni; az commissariusok mellett legyenek jelen a tisztek is". 55 Mint látjuk, ez alkalommal már a nemesség megadóztatására is sor került. A székelyföldi nemesség most sem állta szavát, ígéretét nem tartotta be. Bethlen székely politikája megint megbukott a nemesség konok ellenállásán. Az 1619 őszén indított hadjárathoz nem vehette igénybe a székelyek teljes hadi erejét, az adófizetés megtagadása pedig a fejedelmi kincstár bevételeit mérsékelte. A szövetséges cseh-morva hadak fehérhegyi veresége után Bethlen szorongatott helyzetbe került. A magára maradt fejedelemtől egymás után pártoltak el a felső-magyarországi urak is. Hadainak utánpótlásában és a zsold fizetésében csaknem kizárólag erdélyi erőforrásaira építhetett. A besztercebányai folyamán az alperes Kovács György azt válaszolta, hogy ő nem szegődte el magát örökös szolgálatra, s a közös megegyezés alapján „migh akarom zolgalni csiak adigh zolgaliam". (Uo. 1624. 48. lap.) 54 EOE. VII. 388. 55 TTár. 1908. 234-235.
