Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása (Botár István régész - Tóth Boglárka régész)
nánál kisebb. 14 Az összehasonlítás valószínűleg nem a teljes templomra, csupán a hívek tényleges tartózkodási helyére, a hajóra utalhat. Ez utóbbi a kiszerkesztett alaprajzon valóban kisebb: külső hosszúsága 7,8 m, szélessége 6,5 m lehetett (belső méretek: 6 m, illetve 4,3 m). A diadalívtől keletre az alapozásban egyértelmű, átépítésre utaló különbség észlelhető: a fal egyenletesebb, jobban megépített, a köveket több habarccsal fogták össze. E különbség egy későbbi átépítés eredménye, mely során a hajóhoz tartozó szentélyt elbontották, és a megtartott hajófalhoz egy új, nagyobb szentélyt építettek a hajó szélességében. Az eredeti, keskenyebb szentély alapozásig visszabontott maradványát a későbbi szentélyen belül, a járószintek alatt tártuk fel. Záródását egy későbbi temetkezés során (58. sír) teljesen elbontották, de a megmaradt alapozási részlet alapján nyújtott félköríves záródás szerkeszthető ki. A felmérés szerint a következő méretek rekonstruálhatók: az első szentély külső hossza és szélessége a diadalívvel közel 5 m (belső hossza és szélessége 3 m körüli). így a korai templom teljes külső hossza 12,8 m lehetett. (4., 6. kép) A templomot valószínűleg teljes egészében síkmennyezet fedte, boltozatra eddigi adataink szerint semmi jel nem mutat. A diadalív déli indításának környezetében az omladék alatt nagy mennyiségben kerültek elő igényesen készített freskó töredékei. A körömnyi freskódarabok piros, bordó, fekete, kék, sárga és rózsaszínűek voltak, és a falképet e célra készített vékony alapozási habarcsrétegre vitték fel, a részleteket vékony ecsetvonással gazdagon alakítva. Néhány darabon fehér alapon vörös betűs minuszkulás szótöredékeket (a betűk mérete 2 cm), fehér kereteléssel festett életnagyságú szemeket, apró részleteket (arcvonás, hajszálak, ruharedőzet, keretdísz vagy textilminta) lehetett felismerni. Eszerint tehát többalakos életnagyságú, feliratos kép díszítette a diadalív falait, mely a szemek megformálása, fehér keretelése, illetve a felirat betűtípusa alapján a csíkszentmihályi és a székelyderzsi freskókkal mutat kapcsolatot,' 5 és így a XV. század első felére keltezhető. A freskó néhány töredék tanúsága szerint a szentélyben is folytatódott, ám itt a későbbi átépítések miatt (lásd alább) kevesebb töredék került 14 Domus História 54-55. oldal: „Templum hoc angustus est et minoris capacitatis quam Capella Visitationis B. Mariae Virginis praememorata..." (ez utóbbi az Abaffy-kápolna). 15 Feltevéseinket Kiss Lóránd falképrestaurátor véleményezése megerősítette: „Az eredeti jelenet (feltéve, hogy valóban egyetlen jelenetről van szó), több alakot foglalt magába, az alakok egyikén korona is lehetett, egyes töredékek fegyverzetre vagy lószerszámra utalnak. A falfestmény freskótechnikával készült, a több száz évet föld alatt fekvő töredékek színei ma is változatlanok. A falfestmény színei: fehér (mész), vörös, okker, fekete, szürke. A mészdús vakolat finom homokot tartalmaz, vastagsága 2-8 mm. A jelenleg összerakott töredék alapján korai volna analógiákat, párhuzamokat keresni, mégis hasonlóságot vélünk felfedezni a székelyderzsi, felsőboldogfalvi falképek portréival."
