Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása (Botár István régész - Tóth Boglárka régész)

látható, hogy a tornyot az egykor álló templomhajó mellé utólag építették. Itt kis szakaszon a hajó tetőlenyomata is megmaradt (dőlésszöge 47°). (1. kép) A 2002 nyarán folytatott kutatás során három 5x5 méteres szelvényt nyitottunk, közöttük 50 cm-es tanúfalat hagyva, a toronytól 4 méterre, keletre a feltételezett déli falak és szentélyzáródás felületén (7. ábra 2. kép).'

1 Itt ugyanis alacsony, körbefutó halom jelezte a falak omladékát. Várakozásunknak megfelelően itt tártuk fel a templombelső déli részét, a déli hajófal keleti részét és a szentély déli oldalát a keleti záródással, illetve a középkori temető kis szakaszát a falakon kívül. A gyepréteg alatt közvetlenül jelentkeztek a visszabontott falak, melyek külső, déli szélét utólagos ráásáskor falkövető „ásatással" roncsolták. E ráásás kidobott meddőjét hittük mi a szelvények kitűzésekor a falak maradványának. (2. ábra) Az ásatás ±0 szintjének a torony nyugati bejárati tolózárának alsó kövét vettük, az összes szintadatot ehhez viszonyítva adjuk meg, így a tényleges, de változó középkori járószintekhez képest „mélyebb" adatokkal dolgoztunk. A sárga agyagos altalajt a mélyre ásott sírok, illetve a változó felszín miatt különböző mélységben, a mai felszíntől számítva -120-240 cm mélyen értük el. Középkori jelenségeknél korábbi objektumok nem kerültek elő. A templom első periódusa A középkori déli hajófalból 3,5 m hosszúságú szakaszt tártunk fel. fő., 7. ábra) A 100 cm vastag hajófal alapozása meglehetősen szabálytalan, hevenyészett volt, kevés habarccsal készült. A falszövetben pataki görgetegkő, andezit és garadosi mészkő, illetve szórványosan édesvízi mészkő is előfordult. Az alapozás mélysége ingadozó: a külső járószintekhez képest -100 cm is lehetett, de a mélyebb belső járószinthez viszonyítva néhol alig -40 cm. A faltest két oldala között 30 cm-es szintkülönbség is előfordult. Alapozási árok nyoma a fal mellé ásott temetkezések miatt nem maradt meg. A templombelsőt vastag bontási omladék borította. E mögött néhol 50 cm magasságig jól megmaradt a belső falfelület meszelt vakolata. A belső letaposott agyagos járószintek a templom belseje felé jelentősen süllyedtek, 1 m távon néhol még 30 cm-t is. Az alsó járószintet a temetkezések több helyen eltüntették. (3. kép) A hajó méretéről a Domus História őrzött meg közvetett utalást. Ott ugyanis az Abaffy-kápolnáról azt írják, hogy 16 lépés hosszú és 6 lépés széles volt, azaz 11,3 m, illetve 4,2 m, továbbá a templom kapcsán, hogy az a kápolA kutatás során munkánkat segítették: Batizi Zoltán, K. Németh András, Rácz Miklós régészek, Koncsag Béla, Kedves Géza és Kedves Róbert földmérők, illetve Bereczki Judit, Bíró Emese, Derzsi Csongor, Kosza Antal, Kovács Klára, Nyárádi Zsolt, Pakó László, Sándor Szilárd, Szántó Enikő egyetemi hallgatók (Babes-Bolyai Tudományegyetem). Mindannyiuknak köszönjük!