Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
A csíkszenttamási Csonkatorony 2002. évi régészeti kutatása (Botár István régész - Tóth Boglárka régész)
Csíkszenttamás (románul: Tomesti, Hargita megye, Románia) középkori plébániatemplomának maradványa a falun kívül, attól mintegy 500 m-re, északnyugatra található. A középkori templomból ma csak a romos nyugati torony áll, ezt emlegetik a helyiek és nyomukban a szakirodalom Csonkatoronyként. (1. ábra) A templom azonban csak néhány százada áll magányosan, eredetileg maga a falu is, vagy legalábbis egy része a középkor folyamán szintén a mai falutól északnyugatra, a Feneketlen-tónak nevezett hévízforrás mellet, közvetlenül a templomdomb aljában volt. Itt terepbejárásaink során a szántókon szép számmal találtunk XIII-XIV. századi kerámiatöredékeket. (13. kép) A középkori templom (tehát) e településrész közelében épült. A rom mellett keletre ma is látszik egy, valószínűleg középkori eredetű mélyút nyoma. A templom körüli terepen jól látszik az elbontott cinteremfal kör alakú vonala, belső szintje magasabb a külső felszínnél, néhol további belső épületekre utaló terepformák is kivehetők. A Csonkatorony régészeti kutatása az itt tervezett emlékhely kialakításának előmunkálatai közé tartozik. Az ásatást több szempont is indokolta: a műemléktorony környezetében megelőző kutatás nélkül semmiféle munkálat nem engedélyezett, másrészt itt található Csík egyetlen szabadon kutatható romtemploma. Ugyanakkor a látható késő gótikus elemek és a XIV. századi írásos említés azzal kecsegtetett, hogy a XVIII. században elbontott késő középkori alapfalak feltárása mellett Csíkban első alkalommal a korábbi periódus maradványait is megtaláljuk. A munkálat a közösség beleegyezésével és támogatásával folyt, a kutatás - elhagyott romtemplomról lévén szó - nem zavarta a helyieket vallási életük gyakorlásában. 1 Az alábbiakban az első ásatási idény (2002) és a kapcsolódó kutatások eredményeit ismertetjük. A régészeti kutatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával, a Csíki Műemlékvédő Egyesület, illetve a Csíki Székely Múzeum szervezésében Darvas Lóránt régész és e dolgozat szerzői vezették. Ezúton is megköszönjük Tamás Márton plébános úr és a helyiek segítségét, vendégszeretetét.
