Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Nagy Imre tanársága, a kényszeresztendők és rehabilitálása (Szabó András muzeológus)

társadalmi rendet építő jövő nemzedék ügyének szolgálatába állítani, hogy az megértésre talál és útravalóul szolgáljon. (...) Nagy Imre festőművész, a RNK művészetének érdemes mestere." Marosvásárhelyt mindörökre lelkébe zárta - ami természetes is -, hiszen 'megmentette' őt. Végrendeletében is adományozott egy alkotást a városnak: „A nagy csellós olajképet a Marosvásárhelyi Municípiumi Múzeum részére, amelyet szándékom szerint a Nagy Imre Képtárban őrizzenek, amely továbbra is tartsa meg jelenlegi képtár jellegét. "

44 1974-ben azonban eredeti helyükről más termekbe költöztették a kiállítást. Kolozsvári jó barátja és 'intézője', dr. Nemes István levélben értesítette Nagy Imrét a Marosvásárhelyen tapasztalt változásokról: „megnéztem a képeidet új otthonukban; a Téka bal oldali szárnyában. Tudod, hogy áttették oda őket? (...)" 1985-ben pedig felszámolták a képtárat, s csak 2001-ben sikerült újrateremteni a Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum külön részlegeként. De már nem az eredeti helyén, hanem a Bolyai és a Köteles Sámuel utcák sarkán levő, erre a célra átalakított épületben. Az igazi emlékhely kialakítására 1973-ban, 80. születésnapja alkalmából kerülhetett sor. Ezt már Hargita Megye Néptanácsa végezte; felépült a zsögödi Nagy Imre Képtár. Végezetül következzen Nagy Imrének az ünnepségre szánt hozzászólástöredéke.

46 „Kedves barátaim, igen tisztelt közönség! Nem tudom megállni, hogy néhány szóval meg ne köszönjem azt a sok figyelmességet, amivel itt elhalmoztak és kitüntettek. Ilyenkor elcsodálkozom azon, hogy én vagyok-e vajon? - amikor két világháború, 2 forradalom zúgott rajtam keresztül. A pokloknak minden kijáróját nézve, hogy itt vagyok ennyi veszély után, nem tudom, kinek köszönjem meg, hogy megérhettem a 80. évet. 1915-ben vonultam be katonának, 1916-ban Galíciába vezényeltek. Attól kezdve minden vadászatot abba hagytam, még az emberre való vadászatot is, ott is festettem, és ma is azt csinálom. Egy rész munkának itt az eredménye. Természetnek vagyok tisztelője és festője, amit szavakban is kifejezek, ebben a mai világban, amikor a természetet igyekszünk felborítani, ahol csak érjük és találjuk, pedig mindent onnan kapunk a munkánk után. Kezdett megbomlani a biológiai egyensúly, ezt a hangot halljuk úton-útfélen - vajon hol állunk meg? Ki tudja megállítani azt a zuhanást, ha be nem következik nagyobb katasztrófa, ami végleg figyelmezteti az emberiséget a nagy tévedésre..."*

1 44 DO 40. CSSZM, végrendelet. 45 B 190. CSSZM. Ezzel elkezdődött a lassú, cseles kipakolás - Sz. A. 46 Nem tudom, elmondta-e, senki sem emlékszik rá, hogy a megnyitón beszélt volna. - Sz. A. 47 SK 13. CSSZM.