Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A népi magzatvédelmi kultúra és a prenatális medicina a születés előtti életről (Dr. Balázs Lajos egyetemi docens)

szintén napjainkban fogalmazott meg így: „A magzati érzékszervek már az intrauterin élet során kifejlődnek és csaknem tökéletesen működnek. A magzatok mozognak, érzékelik a hőmérsékletváltozást, a nyomást és a fájdalmat, továbbá ízlelnek, hallanak, valamint látnak."

12 Vagyis a tudomány is eljutott arra a felismerésre, amiről a hiedelmek beszélnek. A népi műveltség ráérzésével, tapasztalatával „felfedezte" azt, amit a prenatális tudomány a XX. század második felében fedezett fel: hogy az anya és magzata között, hogy a magzat és környezete között organikus kapcsolat létezik, működik, és ebben az anya a mediator. Ennek tudatát mi sem bizonyítja jobban, mint a kivételes esetek számontartása, a tilalmak megszegőinek stigmatizálása, szankcionálása. Az összegezés csupán szerény igényével még az is megfogalmazható, hogy a népi kultúrában megfogalmazott tiltások erkölcsi parancsként is értelmezhetők, aminek lényege az, hogy a terhes asszony a magzat védelméért köteles fokozottan ellenőrizni látását, hallását, tapintását, szaglását, ízlelését. Más szóval: rendkívüli állapotban van, és ez azt is jelenti, hogy felül kell bírálnia életterének minden vonatkozását. A rendkívüli állapot a környezeti ingeregyüttest rendkívülivé változtatja. Egy objektív világ szubjektív átélése a preventív hiedelmek sokaságát megelőző védekezés hálózatát hozta létre az imába is foglalt „szép, ép és egészséges gyermekért". 12 Uo.