Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

A népi magzatvédelmi kultúra és a prenatális medicina a születés előtti életről (Dr. Balázs Lajos egyetemi docens)

Somlyóra búcsúba jártak. S ott voltak az első világháborúból hazakerült kar s láb nélküli emberek. Sokan. Tízméterenként ott álltak s kéregettek. S édesanyám ott jött ilyen terhes menyecskékkel, s mondta »Ne nézz oda, dugd a derekadba belé az ujjadot. Gondolj arra, hogy állapotos vagy, s ne tátsd belé a szajadot!«" (Nő 69, 1997) A csíksomlyói búcsúhoz kötődő hiedelemtörténet egy tágabb kultúrkörnek helyi élethelyzetben megjelenő változata. Adat van arra, hogy „A viselős nők miatt... már egy XVIII. századból való jászkun főkapitányi rendelet eltiltja az «elferditett, idomtalanított, fekélyesített tagú koldusoknak országos vásárokon való megjelenését.«"

8 Az alábbi történet arra a különös hiedelemre példa, hogy a férfi is okozója lehet a magzati sérülésnek, nemcsak a nő, ahogyan a közfelfogás általában tartja. A mechanizmus kliséje ugyanúgy működik, mint az anya esetében, csak valamivel áttételesebben: az apát ért erős vizuális inger átvihető a nyomban akkori, aznapi nemi aktussal a magzatra. „Volt egy szeredai ember. Az arcának fele tehén volt: szarva s szőrös... S a másik fele ember... Jártak vele faluról falura. Fújták a kürtöt, hogy nézzék az emberek. Ebből éltek... S itt az egyik el volt ki a Hargitára dolgozni, s azt mondják, hogy esszebeszéltek, hogy menjenek bé Szeredába, s azt az embert nézzék meg. S ugye, ha valamilyen olyan helyre menyen - én úgy értesültem az öregektől - mikor olyant látsz, hogy félni kell, akkor az övedbe tedd belé a kezedet (hüvelykujjadat). S akkor nem gondolsz úgy belé, hogy ne mit látok. Ez nem. Ez nekiállt, csípőre tette a kézit, s addig nézte azt az embert így, mikor hazajött az asszonyhoz, akkor úgy maradt a felesége. S meglett a gyermek: lejánka. De az olyan torz lett, tanár úr!, hogy én azt kimondani nem tudom. Elvitték keresztelni. Mikor a pap meglátta, azt mondja, «Jaj, fiam, fiam, én még sokat kereszteltem, de én még ilyent nem láttam.« Aztán mondta a komasszony es, akit felkértek, »Ne törődjék, esperes úr!, csak egyszer keresztelje meg, hogy vigyem haza, nehogy meglássa senki«. Akkor azt mondta az apja, na hadd el, hátrahagyom, még ha egy gyermekem lenne es, hogy ne nézzen meg semmit senki a világon ilyesmit. Azt mondta, »En a szájamot beletartottam, s ne!...« Ugye, ahogy hazajött, az asszonnyal közösült, s megtörtént a baj... Jaj, Istenem, őröjz meg!" (Nő 60, 1990) A száj tilalmai: Ne tartson szemes gyümölcsöt a szájába: kokojza, málna, szeder; ne egyék a kárvallott állat húsából; ne egyék fuszulykát, káposztát; ne igyék pálinkát stb. Fazakas István - Székely Sz. Magdolna: Igézet ne fogja... Budapest, 1990. 79.