Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Társadalmi viszonyulások, adaptív folyamatok Csík vármegyében. 1940-1944 (Oláh Sándor társadalomkutató)

lenségre vezet. Úgy érzik, hogy az ejtőernyősök - így hívják az anyaországból jötteket! - nem értik meg őket és nem értenek a dolgaikhoz."

56 A „történelmi jóvátétel" az erdélyi - gyakran munka nélkül tengődő tisztviselők, kishivatalnokok személyes sorsában állami hivatalokban való alkalmazást jelentett: „A visszacsatolás után a kormányzat mindenkit a közigazgatásban igyekezett elhelyezni s a minimális előképzettségen kívül a legfőbb követelmény az volt, hogy az állás betöltője bennszülött erdélyi legyen. Nem volt fontos, hogy a főszolgabíróvá kinevezett egykori segédszolgabíró a 22 évet kényszerűségből bérkocsiskodással vagy pincérkedéssel töltötte, mert remélték, hogy a későbbi gyakorlatban a 22 éves mulasztást majd pótolni fogja. Ez azonban nem minden esetben következett be s a közigazgatásban valóban találhatók tehetetlen, oda nem való elemek, akiket el kellene távolítani."

57 A kormányzat a közigazgatásban dolgozók képzettségének pótlására Marosvásárhelyen több alkalommal közigazgatási tanfolyamokat szervezett. A köztisztviselőkkel, vagy inkább a bürokratikus államhatalommal szembeni elégedetlenség a köztisztviselők „kritizálás"-ában fejeződött ki: „alig van közalkalmazott, legyen az útkaparó, vagy főispán, akivel a közönség meg volna elégedve, akit névtelen feljelentések özönével ne igyekeznék fölöttes hatóságai előtt befeketíteni. A félresiklott erdélyi közszellem és közhangulat gyógykezelése főleg a székely megyékben lenne kívánatos... a legtöbb gyűlölködést és elégedetlenkedést a székelyek között találtam."

58 Egy ide látogató gazdasági szakembernek az volt a véleménye általában az erdélyiek magatartásáról, hogy „sokat elégedetlenkednek és panaszkodnak az erdélyiek abból az egyszerű okból is, hogy minél többet tudjanak kiharcolni maguknak az ország támogatásából."

39 A lokális villongások mellett a politikai közéleti eliten belül regionális szintű feszültségek is voltak, elsősorban az állami gazdaságirányítási szerepvállalása kapcsán. A Hitel cikkírója szerint visszacsatolás után „súlyosan merült fel azonban a probléma, hogy ezek a népben gyökerező szervezetek [a szövetkezetek, az EMGE - O. S.] miként illeszkedjenek bele az állam irányított gazdasági rendjébe. A centralizáció és a decentralizáció kérdései ütköztek össze egymással. A volt trianoni Magyarország kényszerűen etatizáló hajlama került szembe Erdély önkezdeményező jellemével. Nyíltan merült fel a kérdés, hogy meddig kell és meddig szabad hatnia az állami beavatkozásnak, hol húzható meg a helyes határvonal. Erdélyben, mint minden más területen, gazdasági téren is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a jövő államrendje feltétlenül az 56 Csíki Lapok, 1941. november 9. 57 Fol. Hu. 2127. 7. 58 Uo. 8. 59 Uo. 7.