Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)
Bethlen tisztán akart látni a székelység jobbágyosodásának fogas kérdésében, ezért rendelte el a részletekbe menő helyzetfelmérést, nyilván abból a megfontolásból, hogy a már kitűzött országgyűlésre érdekeinek a legmegfelelőbb előterjesztést tehesse, s a rendeket, de mindenekfölött a székely nemességet jobb belátásra bírja. 1614. február 17. és 18-án a fejedelem biztosai - Aranyosszéket kivéve - minden székely székben hozzáláttak az összeírás elvégzéséhez. 9 Amikor tehát 1614. február 25-én Medgyesen az erdélyi rendek diétára összegyűltek, Bethlen a székelyföldi állapotokról viszonylag pontos felméréssel rendelkezett. A tények alapos ismeretének birtokában kísérelte meg a fejedelmi hatalma számára kedvező rendezést. Ám a medgyesi országgyűlés határozatai mit sem árulnak el ebből, belőlük a székely jobbágyság kérdése hiányzik. Maga Bethlen és a székely főkapitány tanúskodik viszont arról, hogy a kérdésben éles összecsapásra került sor a rendektől támogatott székely nemesség és a fejedelem között. Bethlen fenyegető levelére válaszolva 1616 táján a nemesség pártján álló székely főkapitány írja, hogy „mikor a szabad székelyek Megyésen megtalálák felségedet állapotjok felől, négy articulust (= cikkelyt) ada felséged ki nékik: az többi között azt is, hogy senki szabad székely el ne köthesse és adhassa magát, ha ki el adta volna is, felszabaduljon, és ha mikor szolgalatjuk kívántatik, személyük szerint az hadba menjenek, ha ki penig elnegligálná (= elmulasztaná) azt, szabadsága elvétessék és jobbágygyá tétessék. Ezeket az articulusokat én minden székeken publicáltattam (= kihirdettem), nem is értettem, hogy nemes ember őket háborítaná egy széken is, hanem őstől maradt saját jobbágyát akarná az nemesség bírni köztök, de nem bírhatja, mert nem engedik, főképpen Három széken. Mely dolgoknak igazgatására engemet felséged Szuhay Gáspár urammal be is bocsátott volna ilyen informátióval, hogy az nemesség és a szabad székelység között valami limitatiót (= megkülönböztetést) tennénk, hogy minden fél az övével contentus (= elégedett) lévén, tartanák határokba magukat és ne üldöznék, kergetnék egymást halálra, mint azelőtt; és ugyan akkor is, meg is ölék Béldi Ferenczet az maga saját jószágáért csak kevéssel az előtt, hogy felséged be jütt volna ez országba." ,u A levél írója tájékoztatta a fejedelmet a katonáskodó 190. Bethlen Gábor 1614. évi összeírását közölte betűhív kiadásban Demény Lajos, lásd SzOkl. Ú. s. IV. 197-562. 9 A Kolozsvári Állami Levéltárban a Székely Nemzeti Láda állagában őrzött eredeti Bethlen-lustra 75. oldalán a fejedelmi biztosok jelezték az összeírás kezdetét Udvarhelyszéken, a 179. és 405. lapokon Sepsi-, Kezdi- és Orbaiszéken február 17-én, míg Csík-, Gyergyó- és Kászonszéken február 18-án. A csík-, gyergyó- és kászonszéki névjegyzékben Fonody János, Fejér Mátyás és Kászoni Gergely biztosok jelezték, hogy az összeírást február 23-án befejezték (486. lap). 10 Szádeczky Lajos az említett keltezetlen levelet Béldi Kelemen háromszéki kapitánynak tulajdonítja, és megírásának idejét az 1622. évre teszi. A datálás téves, ugyanis a levél írója említi, hogy „most Lippára egynéhány száz gyalogot írtam a szabad székelyek közül". Tudott dolog, hogy Lippa alá, a vár törököknek való átadása kapcsán, Bethlen 1616 nyarán rendelte ki a
