Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Társadalmi viszonyulások, adaptív folyamatok Csík vármegyében. 1940-1944 (Oláh Sándor társadalomkutató)

Nemcsak a terményekre, földekre kirótt adó mértékét tartották túlzottnak a székelyföldi gazdák, hanem a házadókat is. Az EMGE kirendeltségi vezetőik a székelyföldi törpebirtokosok védelmében a házadók csökkentését kérték a kormányzattól: „Egész Erdélyben, de legfőképpen a Székelyföldön évszázados építkezési módja a házaknak az, hogy közbül van egy úgynevezett pitvar, amely nyáron esetleg konyhának is szolgál, jobbról-balról egy-egy lakószoba. Egyik az úgynevezett tisztaszoba. Ez a legtöbb helyen a legszegényebb föld nélküli munkásoknál is megtalálható. Ezzel szemben a pénzügyi hatóságok ezt kétszoba konyhás lakásoknak minősítik és ennek megfelelő magas adóval sújtják. Sokszor ezen kétszobás-konyhás lakások kivitelezésükben gyengébbek, mint a csonkaország egyszobás-konyhás munkáslakásai, miért is kérésünk az volna, vétessék figyelembe az ilyen munkások mellékkörülménye is, és amennyiben az illető valóban 1-2 holdas törpebirtokos, avagy csupán két keze munkája után él meg, háza ugyanolyan elbánás alá essék adó szempontjából, mint az ország más részében szokásos egyszobáskonyhás munkáslakásoknál."

7 Az új adózási szabályok mellett a másik állami beavatkozási forma a termelési viszonyokba a mezőgazdasági ár- és bérszabályozás volt. A vármegyei gazdasági munkabér-megállapító bizottságok részletes utasításokat közvetítettek a járási főszolgabírói hivatalokhoz, ezek a maguk során továbbították a községek vezetőségéhez. A bérmegállapítás a munkafajtákra, munkaidőre, a munkavállalók (pl. nőtlenek, családfenntartók) osztályozására is vonatkozott. A munkabér-megállapító határozatban foglalt munkabérek be nem tartása kihágásnak számított, és „600 P-ig terjedő pénzbüntetéssel büntethető" volt (ez az összeg kb. 20 havi gazdasági cselédbérnek felelt meg).

8 Az állami munkabér-megállapítás mértéke alkalmi napszámosokkal, vagy éves szegődményben gazdasági cselédekkel dolgoztató gazdálkodóknak a korábbi viszonyokhoz képest hátrányos volt. Az adminisztratív rendelkezések nem álltak összhangban a hagyományosan kialakult regionális cserefeltételekkel, és ezekkel együtt a foglalkozási csoportok közötti társadalmi kapcsolatokat is megzavarták, pl. a földművelők és a kisiparosok vagy a napszámosok közötti csereviszonyokat. 1941-ben egy EMGE-jelentés arról számolt be, hogy „az idei mezőgazdasági terméseredmények különösen az ősziekben általában egész Erdélyben roszszak voltak. Legtöbb helyen a búza csak 2-3 q-t, a rozs 3-4 q-t hozott holdankint. A mezőgazdák helyzete tehát nem nagyon jó annak dacára sem, hogy hallatlanul magas zugárakon tudják értékesíteni azokat a terményeiket, amelyeket nem kell a Futurának beszolgáltatniuk. Terményeiknek nagy részét 7 MOL K. 184. 1942. 46. 126 014. 200. 8 Udvarhely Vármegye Hivatalos Lapja, 1941. 111.