Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)

Bethlen Gábor székely politikája (Demény Lajos akadémikus)

terhétől mentesüljenek, vagy „az idők viszontagságai következtében" és a székelyföldi nemesség visszaélései, erőszakoskodásai folytán veszítették el szabadságukat. Bocskai idejében ez tovább fokozódott, noha tudjuk, hogy a fejedelem mily élesen kelt ki a Petki János székely főkapitányhoz, generálishoz írt leveleiben a szabad székelyek erőszakos jobbágyosítása és a székely tisztségviselők visszaélései ellen.

2 Nem jártak a várt eredménnyel Bocskai szigorú parancsai sem, melyekben hangsúlyozta, hogy „a székelyeket szabadságukban meg akarjuk tartani", sem az országgyűlések erre vonatkozó határozatai. Bocskai halála után a székelyek jobbágyosodása egyre félelmetesebb méreteket öltött, s az „üresen maradt zászlók" jelezték a székely katonaelem megcsappanásának feltartóztathatatlan folyamatát. Egyben az általános elszegényedés tovább szította a társadalmi feszültségeket, olyannyira, hogy a Rákóczi Zsigmond idejében, 1607 februárjában tartott országgyűlés újra a székelység általános elégedetlenségéről számol be. „Noha az elmúlt időkben - hangzik a végzések 6. cikkelye - az székelységtől mind az köztük való nemesség, mind penig az egész lakosság sok iszonyú, hallatlan és tűrhetetlen nyomorúságot, kárt és bosszúságot szenvedett, mindazáltal ez sok köztünk való egyenetlenségnek, visszavonásnak végét akarván vetni, és az szép egyezségnek, békességnek örülni, végeztük országul, hogy Mihály vajda bejövetelétől fogva az megholt kegyes urunk választásáig, ha mi potentiák (= hatalmaskodások), dúlások, fosztások, kóborlások és violentiák utrunque (= mindkétfelőli erőszakosságok) estének, teljességgel sopiáltassanak (= mellőztessenek), úgy hogy egyik fél is a másikat azért ne perelhesse."

3 Az sem vitte nyugvópontra a székely kérdést, hogy Báthori Gábor a szolgálatában álló székelységet megkülönböztetett szabadságokban részesítette. Ennek ellenére kísért a gondolat, hogy éppen az ő idejében fogalmazódtak meg a rendezés megnyugtatóbb, mélyebbre nyúló elképzelései. Báthorinak állandóan szüksége volt a hadviselő székelyekre, s hogy közöttük „a közönséges szolgá2 Bocskai István leveleit Petki Jánoshoz, Rákóczi Zsigmond kormányzóhoz és Udvarhelyszékhez lásd EOE. V. 400-401.; ETA. IV. 341-350.; Benda, 97-98., 174., 182-183., 218-221., 231-233., 235. és 238-244. A hozzája küldött székely had láttán Bocskai jogos felháborodással figyelmeztette Petkit: „Az mely hadat az székelységről mi hagyásunkból kegyelmed ide kibocsátott volt, most az üdő és az alkalmatosság úgy mutatván, im, mindenestől azokat, mind lovagot, gyalogot hazabocsátottuk; kikről panaszunk méltán ilyen okért lehet, hogy nem annyi számú, sem arra az üdőre, mint mü kévántuk volt, nem érköztenek, készülete pedig annyi számú népből, az minemű ezeknek volt, ugyancsak alá való dolog. Ha szinte eleibe kellett volna menni az dolognak és szolgalatjuk kévántatott volna oly szükséges helyen, az egész székelységnek hírének, nevének gyalázatjára lött volna; kiváltképpen az gyalogság, csak azon elvetett szolgák és béresek voltának és az szolgálatra teljességgel alkalmatlanok, melynek elkészítésében és kiküldésében még gondviselést kévántunk volna" - írta e fejedelem 1605. december 18-án kelt levelében. 3 EOE. V. 455.