Forró Albert - Gyarmati Zsolt szerk.: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2004. Társadalom-és Humántudományok (Csíkszereda, 2004)
Három csíki falutörvény (Szőcs János muzeológus)
nagy-nagy segítséget nyújtó igavonó állatok részére mindkét regulában hasonló eljárást írt elő. Egyezés észlelhető továbbá a patakok vize tisztaságának megóvására tett intézkedésben is. 52 A tusnádi végzések 3 esetben írnak elő testi fenyítést: ha a tilalmasban talált állat behajtójára rátámadt az állattulajdonos, akkor a támadóra 25 pálcaütés várt. Amennyiben gyermek volt az illető, vesszőzéssel bűnhődött. Második esetben a terményt, egyéb anyagiakat eltulajdonító, elorzó tolvajra szab ki a „tusnádi közönség" - az okozott kár lerovásán és a bírságon túl - verést. A botozás mértéke az okozott kár nagyságával arányos. Végrehajtását a katonatisztekre, illetve a jobbágyok és zsellérek esetében az elöljáróikra bízza a falutörvény. Akkor is testi fenyítést helyeznek kilátásba, ha valakinek pásztor nélküli marháját ismételten, többször a tilalmasban találják. A csíki konstitúciók közül a legrégebbi, amely kivételes esetben ugyancsak verést ír elő, az a kozmási megye törvénye (1608, 1643, 1688, 1692). A kozmási egyházközség, amelyhez 1643-ban Tusnád falu is tartozott, hozta ezt a döntést. Aki olyan vakmerő, hogy a pap és a deák bérének a kifizetését elhanyagolná, és törleszteni harmadszori felszólításra is makacskodna, annak verés lehet a büntetése." A sepsiszéki Szemerján az 177l-es végzés szerint a kártevő vagy könnyelmű gyermek sorsa a vesszőzés lett. A felnőtt rendtartásszegőket átadták a tiszt uraknak! 54 Szentkatolnán (1738, 1744, 1790, 1841), aki nem volt képes a büntetést leróni, arra „40 csapás" várt. Akarva akaratlanul a szentkatolnai falustatútum majdnem telitalálattal jellemezte a kártevő, prédáló személyt: „rész szerint a törökbúzavetésben prédáló emberek által történik a kár, rész szerint másféle állatok által. " 55 Gidófalván (1784), majd Oltszemen (1806) szintén a botozást látták a leghatékonyabb eljárásnak arra, hogy az erdőrontást megtorolják. Az udvarhelyszéki Homoródszentmártonban (1808) kimondottan a nincstelenek ellen írták elő: „akik tallóznak... azoktól a gyűjtött gabonát vegyék el... mégis 6 pálcával verettessenek meg az ilyen szegények." Csíkjenőfalva 1815-ös végzései négy esetben irányoztak elő testi fenyítést. 56 A testi fenyítés beiktatását a konstitúciók szövegébe a határőrtisztek újításának gondoltuk. Viszont a székely határőrség létesítése (1764) előtti 52 Imreh I.: i. m. 371. (Papolc) 55 Kozmási Domus História. II. /1643. IV. 1/10. (A kéziratos könyv címe: Protocollum Rerum Diversarum Memóriáié...) A kozmási plébánia levéltára. 54 Imreh I.; /. m. 402. (Szemerja) 55 Imreh I.: i. m. 383., 452. (Szentkatolna) 56 Imreh I.: i. m. 459. (Oltszem), 466. (Homoródszentmárton), 468. (Jenőfalva); uő: Erdélyi eleinkemlékezete. Budapest, 1999. 187. (Gidófalva, 1784)
