Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)
A filantropisták, avagy a német és a svéd torna követőinek tevékenysége hazánkban
A FELVILÁGOSODÁS HATÁSÁRA MAGYARORSZÁGON is fejlődésnek indultak a természettudományok, korszerűbbé váltak a társadalomtudományok. 1771-ben Borosjenői Székely Ádám fordításában magyar nyelven is megjelent John Locke nagy hatású műve a Gondolatok a nevelésről. Az 1806-ban kiadott //. Ratio Educationis testnevelési szempontból visszalépést jelentett az elsőhöz képest, amennyiben a testi nevelés kérdését meg sem említette. Az 1820-as évektől a polgári-nemzeti testkultúra megteremtésének részeként, a különböző sportegyletek, társaságok megalakulása mellett megindult a küzdelem - elsősorban a publicisztikában - a testi nevelés iskolai elismertetéséért is. A korábbi katonai, egészségügyi megközelítések után felerősödtek a kérdés nevelési, pedagógiai vonatkozásai. Pestalozzi magyar tanítványának az Yverdonban is járt Váradi Szabó Jánosnak 1817-ben kiadott A korabeli iskolák jobblábra állításáról című munkája ugyancsak a nevelés reformját, többek között a testnevelés bevezetését sürgette. A magyar pedagógusok közül már az 1830-as években kiemelkedett Pestalozzi eszméinek híve és követője Tavasi Lajos. Aktívan részt vett a Clair Ignác alapította Pesti Gimnasztikai Iskola munkájában, annak legszorgalmasabb, sőt egy időben az egyetlen felnőtt látogatója volt. Tavasi mellett Schedius Lajos a pesti egyetem esztétika és filológia tanára vetette fel annak szükségességét, hogy - német mintára, a testnevelés kötelező iskolai tantárgy legyen. Schedius volt a megalkotója annak a tantervi tervezetnek is, amelyet 1841-ben a Trencsén megyei Zay-Ugrócon tartott protestáns tanári értekezlet tárgyalt meg és fogadott el határozatként. Itt a következő célt tűzték ki: „Minden jól elrendezett gymnasium és liceumnál legyen egy, a gymnasium szó valódi értelmében, testgyakorló intézet, s egy olyan mester, ki az ifjakat gyakorolja, s felettük ezen gyakorlatoknál őrködik, a tanítók pedig hathatósan és diaeteticai okokkal támogatva ajánlják növendékeinek a testgyakorlást és a fennálló testgyakorló intézet használását. Ahol pedig ilyen intézet felállítása lehetetlen volna, igyekezzenek a tanítók e hiányt azáltal pótolni, hogy növendékeiket az egyszerű és természetes testhasználási módokban, ún. futás, ugrás, mászás, küzdés, dobás, úszás, csúszkálás, a hely körülményeihez képest oskolai szünórákban saját felügyelésük alatt gyakorolhassák." 1845. januárjában a Buda-Pesti Híradóban Ney Ferenc jelentetett meg három folytatásban vezércikket A testgyakorlatok jelentőségéről, különösen nemzeti szempontból, tekintettel a kisded óvásra címmel. A szakemberek törekvése a testnevelés kötelező iskolai tantárgyként való bevezetésére az 1848-49-es forradalom hónapjaiban elérhető közelségbe került.
