Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

A testnevelés mozgalmi jellegének előtérbe kerülése a szocializmus éveiben

1951-TŐL AZ ISKOLAI TESTNEVELÉS VONATKOZÁSÁBAN az ún. „mozgalmi jelleg" további erősítésére törekedtek a hivatalos neveléspolitika irányítói. Ezt szolgálta a DISZ majd 1951-ben a OTSB-n belül - állami sportirányító szerv - az iskolai testnevelési osztály megalakulása. Az országos sportpolitika alapját az 1950-es években alakított szovjet modell bevezetése, utánzása jelentette. A „jelvényszerző" CTO módszer magyar megfelelője az MHK (Munkára Harcra Kész) mozgalom volt. A sportpolitika vezetői ezt „testnevelési rendszer-ként értékelték, s kötelezően kívánták bevezetni valamennyi aktiv korosztály számára. A14-16 éves korosztály számára az (LMHK, Légy Munkára Harcra Kész) próbák teljesítését tették kötelezővé, az iskolákban LMHK bizottságokat kellett létesíteni. Sok esetben a testnevelési óra szolgált a jelvényszerző próbák teljesítésére. A kötelező előírások, az adminisztratív ellenőrzés nem kedveltették meg a sportolást az ifjúsággal, bár kétségkívül egyes esetekben néhány kiváló testnevelő újító készsége és jó pedagógiai szervező tevékenysége kedvező hatást váltott ki. Az országos sportpolitikát ebben az időben inkább az élsport nemzetközi propaganda lehetőségei motiválták (1952 Helsinki olimpia, 1954 labdarúgó világbajnokság), az iskolai testnevelés és a tömegsport háttérbe került. Az 1956-os forradalom hozott volna változást e téren is. A forradalom leverése után a testnevelés iskolai mozgalmi jellegét változatlanul fontosnak tartotta az új (régi) sportvezetés. 1958 március 1-én a KlSZ-en (Kommunista Ifjúsági Szövetség) belül alakították meg az Országos Ifjúsági Sportbizottságot (OISB), melynek Ún. sportközpontjai feladatává tették az iskolai testnevelés szervezését (Ipari tanulók Sportközpontja, Diák Sportközpont, Egyetemi és Főiskolai Sportközpont, Falusi Sportközpont). Elhagyták azonban a kötelező előírásokat- megszüntették a jelvényszerző próbákat - s az önkéntesség elvére helyeztek nagyobb hangsúlyt. Megszervezték az ún. úttörő olimpiák, valamint a középiskolás bajnokságok sorozatát, amelyek már sokkal kedveltebbé váltak mind a tanulók, mind a pedagógusok számára. 1960- ban újabb „régi színezetű" mozgalom beindításáról döntöttek (Kilián testnevelési mozgalom), amely azonban - kevésbé politikailag orientáltan - néhány évi működés után magától elhalt. 1961- től kezdeményezések történtek a testnevelés óraszámának emelésére, amely azonban csak 1973ben következett be (heti 3 óra). Kísérletképpen ún. testnevelés tagozatos általános iskolákat és gimnáziumokat alakítottak ki, amelyek fő feladatává az élsport utánpótlás képzését tették. Az 1960-as évek közepétől az iskolák tornaterem ellátottsága valamelyest javult, nem érte el azonban a kívánt mértéket. Az 1969/70-es tanévben a magyarországi iskolák 59%-a rendelkezett tornateremmel. Hasonlóan nem mutatott kedvező arányt a szakpedagógusokkal való ellátottság sem. Mindkét területen, valamint az iskolák sportszerekkel való ellátása területén is az 1980-as évek közepétől következett be regisztrálható javulás.