Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)
A tornatanító képzés megszervezése
A CLAIR IGNÁC ÁLTAL 1833-ban megnyitott Pesti Gimnasztikai Iskola volt az első intézmény Magyarországon, melynek növendékei a torna oktatására jogosító, ún. torna-mesteri oklevelet is kaphattak, amely azonban nem számított pedagógiai diplomának. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése és az azt követő Habsburg önkényuralmi időszak, mint annyi más „nemzetidnek jellemzett problémát, a tornatanító képzés megoldását is a következő évtizedre halaszottá. A Pesti Testgyakorló Intézet (A Clair-féle intézmény jogutódja) azonban gróf Zichy Manó támogatásával továbbra is működhetett, s 1849 és 1863 között mintegy 62 „ testgyakorló-ta nító " - na k adott oklevelet. Az Orvosi Hetilap 1861. áprilisi számában Bakody Tivadar orvos fejtette ki elképzeléseit a képzés megszervezésével kapcsolatban. Az 1867-ben megalakult felelős magyar kormány közoktatási minisztere, Eötvös József - korábbi művelődéspolitikai törekvéseinek megfelelően - a tornatanító-képzést svájci, svéd illetve dán mintára egy „gymnastikusokat" képző állami intézet felállításával kívánta megoldani. Ez azonban korán bekövetkezett halála miatt nem valósulhatott meg. Végül Bakody és társai a Nemzeti Torna Egylet (NIE) keretében szervezték meg a tornatanító-képzést. Az első „rendes" tornatanítói tanfolyamra 1868. november 15. és 1869. április 15. között került sor. Korábban 6 hetes nyári, illetve téli tanfolyamokat szerveztek már oktató, más szakos tanárok, de leginkább elemi iskolai tanítók számára. Az első tanfolyamon kilencen szereztek oklevelet. A tantárgyak és az előadók a következők voltak: tornatörténet (Matolay Elek), bonctan, élettan (Torday Ferenc) testneveléselmélet és gyakorlat (Bokelberg Ernő). Később bevezették a vívásoktatást is (Keresztessy József). A kiadott oklevelek képesítettek elemi és polgári iskolai, gimnáziumi, tanítóképzői oktatásra és egyleti „művezetésre" is. így az Eötvös-féle távlati terv helyeit a tornatanító-képzés végső fokon magánegyleti folyamat függvényévé vált. 1870-től, Deák Ferenc javaslatára a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM)) 5000 Ft állami támogatást nyújtott az NTE-nek. 1881-ben nyert felvételt az első női hallgató. Közvetlenül a kiegyezést követően átmenetileg a vidéki tornaegyletek (soproni, szombathelyi, nagykanizsai) is foglalkoztak a szakemberképzéssel, amihez állami támogatást is kaptak. 1881-től a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE), 1887-től pedig a Budai Központi Tanítóképző is megbízást kapott a polgári iskolai és a tanítóképző intézeti oktatók képzésére, hiszen sürgős gond volt az alsó és középfokú iskolák szaktanítókkal való ellátása. A tanítók ezekben az évtizedekben sorozatos beadványokban sérelmezték a magyar oktatásügyi tárcánál, hogy a szakmájukat „másodrendű"-ként tartják számon, s kérték a más szakos tanárokkal való azonos anyagi, erkölcsi, nyugdíjjogosultsági elbírálást. Ennek érdekében alapították meg 1883-ban érdekvédelmi szervezetüket, a Magyarországi Tornatanítók Egyletét (MOTTE), amely ezután szervezetebben lépett fel a tornatanítóság érdekében. A képzés alapját adó, 1868-ban kialakított NTE-n belüli tanfolyami rendszer 1920-ig működött. Bár az addig eltelt évtizedekben folyamatos beadványok, javaslatok benyújtásával igyekeztek a szakemberek a képzés korszerűsítését elősegíteni, maguk között sem volt egyetértés a képzés mikéntjét (egy vagy két szakos képzés a tudományegyetemhez kapcsolva vagy önálló intézményben) illetően.
