Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

A német és a svéd torna az iskolai testnevelés alapja a XIX. század első felében

A NÉMET TORNAIRÁNYZAT, A „TURNVATER" MECALKOTÓJA, a torna atyja Friedrich Ludwig Jahn (1778-1852) volt. Munkásságára nagy hatással volt a filantropisták (elsősorban Guth-Muths), de korszak filozófusainak pl. Johann Gottlieb Fichte tevékenysége is. A sorozatos német vereségeket hozó napóleoni háborúk idején a német csapatok katonai vereségeinek az okait kutatva, arra a következtetésre jutott, hogy az együttesen cselekvő vezényszóra mozgó katonai egységek ütőképessége javítható szakszerűen összeállított menet-, rend- és szergyakorlatokkal. Ennek figyelembevételével dolgozta ki munkatársaival az új tornarendszert amelyben az erőt, az állóképességet, fegyelmet fejlesztő gyakorlatok voltak túlsúlyban, figyelembe véve azonban az élettani sajátosságokat is. Kiváló szervezőképessége révén hamarosan a német fejedelemségek területén ismertté váltak gondolatai. 1811-ben a Berlin melletti Hasenheide nevű réten egy szabadtéri tornateret (Turnplatz) rendezett be, mely rövidesen kedvelt találkozóhelye lett egyre növekvő számú tanítványainak. Példáját követte több német város is. Jahn és tornászai, akik elsősorban a társadalmi változásokat akaró alsóbb rétegekből verbuválódtak, a napóleoni háborúk befejezése után csalódottá, elégedetlenségüknek hangot is adó csoporttá váltak, miután a porosz kormány a Szent-Szövetségi rendszer restaurációs politikáját követte. Ennek hatására a porosz kormány 1819-ben betiltotta a szabadtéri tornát, 1820-1842 közötti időszak az ún. tornazárlat időszaka. A szabadtéri torna ekkor a négy fal közé szorulva, mozgásanyagát, szerfelhasználási lehetőségeit ahhoz igazítva tornatermi tornává vált, kialakítva a később ismertté vált német tornaszereket (nyújtó, korlát, ló, gyűrű). Jahn tornarendszerét iskolai vonatkozásban a svájci Adolf Spiess (1810-1855) és a szintén német Ernst Eiselen (1792-1846) fejlesztette tovább. Az emberi életműködést alapul vevő sajátos tornairányzat az észak-európai országokban fejlődött ki a svéd Peer Henrik Ling (1776-1839) és fia Hjalmar Ling (1799-1881) munkássága révén. Közvetlenül nem érintve a napóleoni háborúk pusztításaitól a skandináv területeken a szakemberek az indiai és a kínai gyógygímnasztika tapasztalatait figyelembe véve, valamint a kor korszerű egészségügyi, anatómiai, fiziológiai ismeretére alapozva dolgozták ki sajátos tornarendszerüket a „svéd gimnasztikát". Céljuk a test arányos fejlesztése, a helyes testtartás kialakítása, a betegségből adódó káros hatások megelőzése, illetve leküzdése volt. Az ún. svéd tornaszerek kifejlesztése (svédszekrény, pad, bordásfal) Hjalmar Ling nevéhez fűződött. Jahn és követői valamint Ling (apa és fia) hívei is arra törekedtek, hogy munkásságuk révén a testnevelést a filantropiumok mintájára beillesszék az oktatás - nevelés rendszerébe. Kidolgozták az első részegységekre bontott tanterveket, amelyben természetesen az általuk kidolgozott tornaelemek domináltak, de szerepeltek abban a játékok, az atlétika egyes elemei és az úszás is. Törekvéseik kiterjedtek a lányok foglalkoztatására és a szakemberképzés (tanárképzés) megszervezésére is.