Dr. Szabó Lajos: A magyar ifjúság testi nevelésének története (A Sportmúzeum Kincsei 5. Budapest, 2004)

Ratio educations a testnevelés felvilágosodáskori úttörői magyarországon

A XVIII. SZÁZAD KÜLÖNBÖZŐ ISKOLATÍPUSAIBAN a testnevelés nem szerepelt az iskolai óratervekben, csak a délutáni (ún. játékdélutáni) foglalkozások keretében kapott helyet. A század közepétől kezdve azonban a felvilágosult abszolutizmus az iskolaügy fejlődésének is új irányt adott. Az állam szerepét erősítve adta ki Mária Terézia 1777-ben Magyarország (Erdély nélkül) első átfogó iskolaügyi rendeletét, a Ratio Educationist Alapelve: jelentős tárgyi tudással és gyakorlati ismeretekkel rendelkező, hasznos hivatalnokok, jó katonák és szakemberek képzése az állam egyre növekvő apparátusa számára. A rendelet a testnevelési kérdéseket a tanulóifjúság egészségének megőrzése oldaláról közelítette meg, a tanóraként való bevezetés ekkor még nem merült fel, A Ratio Educations a 222-228. terjedő hét fejezetében foglalkozott a testnevelés kérdéseível. Tiltó rendelkezései elsősorban a szabadban végezhető (pl. úszás) és a hagyományos népi játékokat érintették (pl. bakfitty). A felvilágosult abszolutizmus lényegéből adódan ugyanis a nemzeti sajátosságok ekkor még háttérbe kerültek. A testnevelés felvilágosodásakori úttörői, a magyar testnevelési szakirodalom megteremtői közül a legjelentősebbek Mátyus István és Tessedik Sámuel. A magyar nyelvű szakirodalom első önálló műve Mátyus István erdélyi orvos Ó és Új Diaetetica című, 1787-1793 között kiadott 6 kötetes alkotása. Az 5 kötet elsősorban orvosi témájú fejezetei után a 6. kötetet Mátyus jelentős részben a testnevelésnek, az egészséges életmód leírásának szenteli. Bár mint természettudós-orvos közelített a testnevelés kérdéséhez, azt nemcsak egyoldalú egészségvédő tényezőnek tekintette, hanem felismerte nevelő jelentőségét is. Mátyus műve kimagasló szakmai jelentőségű a magyar orvosi, testnevelési szakirodalomban, s érdemét fokozza, hogy következetesen magyar nyelven írta (a szaknyelv hiányosságai ellenére), egy olyan korszakban, amikor a bécsi udvar a nemzeti nyelv használatát sok esetben adminisztratív eszközökkel is tiltotta. Tessedik Sámuel szarvasi lelkész-tanító, a filantropisták pedagógiai irányzatának képviselője, a szegény falusi parasztnép felemelkedésének lehetőségét a korszerű nevelési elvek elméleti és gyakorlati bevezetésében látta. Ezt szolgálta kísérleti szarvasi mezőgazdasági intézete is. A testnevelés vonatkozásában a filantropisták: Johann Christoph Cuts-Muths és Christian Cotthilf Salzmann elveit követte, látogatást is tett híres schnapfentali intézetükben. Tantervében az egészségtan már alsó tagozattól szerepelt, s a rendszeres szabad levegőn végzett játéktevékenységnek ugyanolyan didaktikai fontosságot tulajdonított, mint a tantermekben folyó szellemi képzésnek vagy a filantropisták elveiben szereplő, a későbbi szakmához szükséges ún. munkagyakorlatoknak.